A honvédtábornok, aki megszervezte Argentína első nemzeti katonai akadémiáját

Czetz János vagy Juan Fernando Czetz, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka

Százhúsz éve, 1904. szeptember 6-án halt meg Czetz János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc legfiatalabb tábornoka, az argentin tisztképzés megszervezője. A honvédtábornok sírja az általa alapított argentin katonai akadémia kápolnájában található, az intézmény területén áll egészalakos bronzszobra.

Czetz János 1822. június 8-án született a Kovászna megyei Gidófalván (ma Ghidfalau, Románia) örmény eredetű kereskedőcsaládban. A későbbi honvédtábornok apját, aki a katonai pályát választotta, ötévesen veszítette el, székely kisnemesi családból származó anyja ezután a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetbe íratta be. Az ott töltött évek után felvették a bécsújhelyi Theresianumba, ahol a hadtudományi ismeretek, a földrajz mellett latinul, németül és franciául is kiválóan megtanult. Az akadémiát évfolyamelsőként végezte el, ezután első osztályú hadnagyi rangban kezdte meg szolgálatát, egyik első feladata Fényes Elek Magyarország statisztikája című könyvének németre fordítása volt.

Czetz János vagy Juan Fernando Czetz, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka
Fotó: MNL

Czetz rövidesen szembesült a császári és királyi hadsereg egyik nagy problémájával, a kommunikáció nehézségeivel a különböző nemzetiségű katonák között. A vezényleti nyelv ugyanis a német volt, amelyet a magyar közkatonák többsége nem értett, emellett a magyar nyelvből hiányoztak a legfontosabb német katonai kifejezések. 

Czetz a helyzetet orvosolandó készítette el – mindenféle előzmény nélkül, alig huszonegy évesen – Magyar hadnyelvtan című művét, amelynek függelékeként szótár is szerepelt a legfontosabb kifejezésekkel, ami munkáját hadtörténeti szempontból is fontos forrássá teszi. 

Czetz autodidakta módon képezte magát a katonai-műszaki tudományok terén, még akadémiai levelezőtagsága is szóba került.

 

A honvédtábornok, a szabadságharc legfiatalabb tábornoka

Az 1848-as forradalom után ígéretes karrierjét megszakítva jelentkezett a szerveződő honvédseregbe, ahol hadnagyi rangot kapott. A hadügyminisztériumnál, majd októbertől, a Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmánynál volt a katonai ügyek előadója, a pesti nemzetőrség kiképzője. A szabadságharc kezdete után, október elején az erdélyi hadszíntérre vezényelték, hogy szervezze újjá az erdélyi sereget, amelynek Bem József megérkezéséig parancsnoka, ezután vezérkari főnöke volt. 

Folyamatos kapcsolatban állt a kormányzattal, jelentései fontos forrásként szolgálnak. 

Több ütközetben is kitüntette magát, és bátorsága és rátermettsége miatt Bem tábornokká nevezte ki, amit Kossuth Lajos kormányzó májusban jóváhagyott – az alig 27 éves Czetz alig fél év alatt lett hadnagyból a szabadságharc legfiatalabb tábornoka. Nem sokkal később azonban lovasbalesetet szenvedett, ami megakadályozta, hogy személyesen vegyen részt a csatákban.

Czetz János családja körében
Fotó: Wikimedia Commons/Vasárnapi Újság

A világosi fegyverletételt követően őt is kötél általi halálra ítélték és bujkálnia kellett, majd kalandos módon Nyugat-Európába szökött. A magyar emigráció fontos szereplőjeként jó kapcsolatot ápolt többek között:

• Klapka Györggyel,
• Teleki Lászlóval és
• Pulszky Ferenccel.

Megírta emlékiratait, emellett újságíróként és mérnökként dolgozott Franciaországban és Svájcban. A nyugati hatalmak rokonszenvének elnyerése, a Habsburg Birodalom gyengítése, Magyarország felszabadítása érdekében az 1850-es évek európai konfliktusai idején - mint az 1853-56 közötti krími háború, az 1859-es szárd-francia-osztrák háború - magyar légiókat toborzott. Rá kellett azonban döbbennie, hogy a nagyhatalmak a magyar ügyet csak az Osztrák Birodalom elleni politikai játszmákban használják fel, de a függetlenség kivívása nem érdekli őket, ezért elhagyta Európát.

 

Kezdeményezte az Andok feltérképezését

Czetz 1857-ben, Sevillában ismerkedett meg a száműzött argentin diktátor, Juan Manuel Ortiz de Rosas unokahúgával, akit 1859-ben feleségül vett, így Argentínában kezdett új életet. Hamarosan fontos szereplője lett az ottani katonai és tudományos életnek: 

létrehozta Argentína első katonamérnöki alakulatát, amelynek mai napig használatos egyenruháját is ő tervezte, elkészítette az ország katonai térképét és kijelölte a Paraguayjal és Brazíliával közös határvonalat, kezdeményezte az Andok feltérképezését, fontos szerepet vállalt a vasút- és távíróhálózat megtervezésében.

Nevéhez fűződik az első argentin katonai felsőoktatási intézmény megszervezése. Az argentin parlament 1869-ben fogadott el törvényt a katonai akadémia létesítéséről, amelynek élére Juan Fernando Czetzet, azaz Czetz Jánost nevezték ki. A szigorú és óriási munkabírású magyar katona a szabadságharc alatt tábornoki rangot kapott, új hazájában a hatályos törvények alapján csak ezredesként szolgálhatott. Czetz minden erejét új feladatának szentelte, az intézményt a semmiből, mindenféle előzmény nélkül hozta létre, személyesen intézte a legapróbb dolgokat is. Kialakította az akadémia szervezetét, működési és szolgálati rendjét, alig négy év alatt alapozta meg a modern, műszaki alapokra építkező oktatást a mai napig működő katonai intézményben. 

Az akadémia éléről politikai okok miatt kellett távoznia, ezután az argentin topográfia intézet elnökeként tevékenykedett egészen 1895-ös nyugállományba vonulásáig, emellett műszaki főiskolákon oktatott.

Czetz János 1904. szeptember 6-án, 82 évesen hunyt el Buenos Airesben. Sírja az általa alapított argentin katonai akadémia kápolnájában található, az intézmény területén áll egészalakos bronzszobra is. 2019-ben katonai tiszteletadás mellett avatták fel lovasszobrát Budapest III. kerületében, ugyanebben az évben a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom udvarán is szobrot állítottak emlékének. 2022-ben, születése 200. évfordulóján szülőfalujában, Gidófalván is mellszobrot kapott, Buenos Airesben és Budapesten is utca viseli nevét.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)