„Bolond nyulaknak” nevezte egy interjúban az angolokat II. Vilmos császár

II. Vilmos német császár ( a kép jobb szélén) rokonával, II. Miklós orosz cárral

Fotó: AFP/Stringer

II. Vilmos német császár impulzív döntései és diplomáciai hibái, mint az 1908-as Daily Telegraph-botrány, nemzetközileg elszigetelték Németországot. Bár ambiciózus volt, nyitott és érdeklődő, személyes és családi problémái, amelyeken nem tudott felülkerekedni az első világháború kirobbanásához és a császárság intézményének bukásához vezettek.

II. Vilmos megítélése meglehetősen vegyes, gyakran ambiciózus, de ingerlékeny, impulzív és felelőtlen uralkodóként él a történelmi emlékezetben, bár ezzel párhuzamosan érdeklődött a művészetek és a kultúra iránt, és próbált aktív szerepet vállalni Németország nemzetközi imázsának építésében, de nem sok sikerrel. Diplomáciai hibái hozzájárultak Németország nemzetközi elszigetelődéséhez. Vilmos nem szeretett találkozni angol rokonaival, akik arrogánsnak és ellenszenvesnek tartották őt, bár nagyanyja, Viktória királynő mindig szeretetteljesen bánt vele. Az uralkodónő halála után 1901-ben fia, VII. Eduárd került trónra, akivel Vilmos kifejezetten rossz viszonyban volt, ez a két ország közötti kapcsolatokban is éreztette hatását.

II. Vilmos német császár 1902-ben
Fotó: Wikimedia Commons

A szigorú anya

Vilmos édesanyja, Viktória hercegnő, Viktória királynő lánya volt, aki 1858-ban ment feleségül Frigyes porosz herceghez. Vilmos születése komplikációkkal járt, farfekvéses volt, és kezei a feje fölött helyezkedtek el. Az orvosok a kor tudásának megfelelően, az adott eszközökkel próbálták levezetni a szülést, de Vilmos bal karja megsérült, és részlegesen lebénult.

 Az orvosok évekig próbálták különféle módszerekkel javítani fizikai állapotát, de több kárt okoztak, mint hasznot. 

A testi szenvedések mellett lelki sérüléseket is szerzett, édesanyja sosem fogadta el fia „tökéletlenségét”. Vilmos fizikai gyengeségeit szellemi képzéssel próbálták ellensúlyozni, így hercegi származásához mérten alapos, rendkívül szigorú oktatásban részesült.

A Daily Telegraph-botrány

„Ti, angolok olyanok vagytok, mint az őrült, őrült, őrült márciusi nyulak” – kezdte nyilatkozatát a német császár 1908. október 28-án. Nem meglepő, hogy az interjú nagy felháborodást keltett, ám a legnagyobb tiltakozás nem Angliából, hanem a németekbtől érkezett. A Daily Telegraphnak adott interjúban, amelyben a fenti idézet is szerepelt, kifejtette véleményét a német-angol kapcsolatokról, majd elküldte azt ellenőrzésre Bernhard von Bülow kancellárnak.

II. Vilmos A német császár (középen) európai uralkodók társaságában
Fotó: Wikimedia Commons

 Bülow elfoglaltsága miatt a feladatot Reinhold Klehmetre bízta, aki valószínűleg félreértette az utasítást. Úgy hitte, hogy Vilmos nem engedélyez változtatásokat a szövegen, így csak a formai hibákat javította, és a császár szavai gyakorlatilag módosítás nélkül kerültek nyilvánosságra. Az interjúban 

Vilmos arról panaszkodott, hogy az angol sajtó rendszeresen félreértelmezi kijelentéseit, miközben ő mindig a barátságot igyekezett erősíteni Nagy-Britannia iránt. 

A németek különösen felháborodtak, amikor Vilmos ezt nyilatkozta: „Én Anglia barátja vagyok, de megnehezítitek a dolgomat. A feladatom nem könnyű. A népem közép- és alsóbb rétegei nem barátságosak Angliával. Mondhatni, kisebbségben vagyok a saját országomban, de ez a kisebbség a legjobb dolgokból áll, ugyanazokból, amelyek Anglia tiszteletét kivívják Németország iránt.”

II. Vilmos 1898-as jeruzsálemi látogatása
Fotó: Wikimedia Commons

A diplomáciai botrányt az is fokozta, hogy Vilmos Franciaországot és Oroszországot is megemlítette, mondván, ezek az országok próbálták rávenni Németországot, hogy a britek ellen forduljon. Az interjú tovább rontotta II. Vilmos amúgy is kedvezőtlen megítélését. 1908 különösen nehéz év volt a császár számára, aki depresszióval küzdött. Egyesek lemondását követelték, de végül ő mondatta le Bernhard von Bülow kancellárt 1909-ben.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.