Lovagok nyomában Afrika és Szicília között

Máltáról a legtöbb turistának a régi kikötők, a ringatózó csónakok, a jó hírnevükre kínosan ügyelő helyiek és Caravaggio utolsó műve marad meg az emlékezetében.

A leghíresebb és talán legszebb halászfalu Marsaxlokk. Itt vannak azok a csíkos ladikok, amelyekre minden világjáró szívesen emlékszik vissza, és amelyeknek az orrán Osiris szeme mered. A halászok hite szerint a hajó orrára festett szem megvédi őket a háborgó tengertől, mennydörgéstől és minden veszedelemtől. A színes hajók (ahogy a máltaiak mondják: lazzuk) sokaságától a kikötő és a mögötte húzódó piac valójában a mediterráneum egyik legbájosabb szeglete.

Egy sétát tenni Mdinában olyan, mintha a lovagkorba csöppennénk vissza. Hosszú, keskeny, egyenes utcák, ódon falak. Akkoriban Mdina fontos központ volt. Az évszázadok alatt azonban a város elcsendesült, ma már halkan éli a mediterrán hétköznapokat. Csak a turisták zajonganak. Egyébként Mdinát így is hívják a helyiek: a csendes város. A település akkor vesztette el központi szerepét, amikor a lovagok átvágtatva Valletta városán észrevették, hogy ott közelebb kerülhetnek a kikötőhöz, ahonnan könnyebb védekezni a betolakodók ellen.

Ha a régi fővárosba vagy Rabat felé tartanánk, érdemes megszakítani az utat a Szent János-katakombák miatt. Rabatban a föld alatti sziklába vájt temetkezési helyet a régészek szerint a III-IV. század környékén építették. A szűk barlangfolyosók mellett található nyughelyekben valószínűleg vászonba csavarva, személyes tárgyaikkal együtt feküdtek az elhunytak. Ez azonban csak a feltevés, mivel 1834-ben, amikor a katakombákat felfedezték, a sírok üresek voltak, egytől egyig kifosztották őket. A Szent János-katakomba abban különbözik a római katakombáktól, hogy ebben két kör alakúra faragott asztalka is található, ahol az elhunyt rokonai az elhalálozást követő egy évben havonta halotti torokat tartottak.

Tovább a lovagok útján Vallettába, a mai fővárosba is érdemes elmenni. Ma a város alig nyolcezer főt számlál. Gyalogszerrel is felfedezhetjük a várost, de talán a buszozást sem érdemes kihagyni. A városi buszok matuzsálemi korú, amúgy kifogástalan állapotban lévő járgányok. Az enteriőr is megkapó: mindenhol házi oltárok és szentképek díszítik a műszerfalat és körbe a busz oldalát. Amúgy a buszozás nagyon olcsó: 10 és 20 cent között mozog. Éjszaka elkérhetnek akár 40-et is.

Vallettában a legjobb tipp megcsodálni a Szent Pál-katedrális falait, amelyet a padlótól a mennyezetig faragott mészkő borít, a padló pedig márványmozaikkal díszített. Ezek valójában sírkövek, alattuk pedig egykori lovagok nyugszanak.

Az egész máltai út csúcsa és legszebb pillanata meglátni itt a katedrálisban a Caravaggio utolsó művének tekintett festményt, amely Szent János lefejezését ábrázolja. A történészek szerint Caravaggiónak akkora sikere volt, hogy a kép elkészülte után egy nappal lovaggá ütötték, és busásan megjutalmazták. Caravaggio, a viharos életű zseni, azonban nem sokáig időzött Vallettában, mert botrányos, feltűnő viselkedése miatt állandóan körözték, üldözték. Néhány nap múlva a nagykikötőből ő is elhagyta Máltát.

Szabó Kata