Mediterrán életöröm a szkipetárok földjén

Felfedező rovatunkban olyan úticélokat is szeretnénk bemutatni olvasóinknak, amelyek ugyan különlegesek, megközelítésük mégsem túl bonyolult, illetve drága. Természetesen akkor lehet reális áron megúszni egy ilyen túrát, ha megfelelő módon felkészül rá az ember. Cikkünkben olyan praktikus információkat találnak, amelyek birtokában Önök is útnak indulhatnak Albánia felé, akár már holnap.

Magyaroknak árengedmény

Május első napján a már jól bevált minibusszal két óra alatt a fővárosba érkeztünk. Tirana igazi szocreál hangulatú nagyváros, a régi időkre emlékeztető hatalmas terekkel, színes blokk-házakkal, Hodzsa mauzóleumával, mely ma kultúrházként szolgál. Figyelemre méltó a főtéren álló, 1724 és 1827 között épült Hadzsi Ethem Bey-mecset, mely a város elsőszámú szimbóluma. Az egykori diktátor korábban mindenhol fellelhető óriási köztéri szobrait mára már nyom nélkül eltávolították. Rövid szemlélődés után, két és fél órás zötykölődést követően a festői szépségű Berat városába értünk. Mivel már sötétedett, szállást kerestünk. A Gega Hotel vezetője rögtön árengedményt adott, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk. A belváros egyik kellemes éttermében öten fejedelmi vacsorát csaptunk, mely összesen csupán 8000 Ft-ot kóstált! A kebabot, a friss zöldsalátát, a sajtot és a pizzát Tirana sörrel kísértük le.

Tomori és Enver

Másnap tavaszias időben a Shpirág és a Tomorri hegyek között, az Osum folyókét partján elhelyezkedő Berat felfedezésére indultunk. Nem csoda, ha a Tomorri név a magyar fül számára ismerősen cseng, hiszen a mohácsi csatában hősi halált halt magyar fővezér, Tomori Pál albán származású volt. Sétánkat a fellegvárnál kezdtük, kevéske belépő kifizetése után, ahol fantasztikus kilátás várt minket. A szemközti Shpirág-hegy barázdált felszínén jól látszik sok száz ember kényszermunkájának eredménye: több kilométer távolságból is jól kivehető, kövek tonnáiból kirakva a vezér, Enver neve. Ezt követően hangulatos sétát tettünk a sikátoros, ezerablakos városban, mely az albán átlaghoz képest feltűnően tiszta. Az ezerablakos elnevezés sem véletlen: majdnem minden régi házra 6-8-10 ablakot vágtak. Legvégül érdemes átmenni a törökök által épített 17. századi Ali pasa kőhídon.

Katolikus, muzulmán, ortodox

Visszazötykölődtünk Albánia kulturális központjába, Shkodrába. Utolsó sétánkat a főtéren kezdtük, Vigu öt hősének emlékművénél. Tőle balra a város - egyben az ország - legnagyobb mecsete látható. Az ország államvallása muzulmán ugyan, de sokfelé, így itt is találunk katolikus székesegyházat és ortodox templomot is. Alkalmi ismerőseink egyöntetű véleménye szerint az országban nagyfokú vallási tolerancia érvényesül, senkit sem ér támadás felekezeti hovatartozása miatt. A vegyes házasságok is gyakoriak.

Az itteniek barátságosak, vendégszeretők. Sétáink során nem egyszer kínáltak meg minket finom feta sajttal és kukoricalisztből sütött kenyérrel. Nyelvi nehézségeink azért akadtak: legtöbben olaszul tudnak, angolul jóval kevesebben, bár végső megoldásként mindig ott a bevált papír és toll módszere, mutogatással kiegészítve. Az albán férfiak szeretik a társasjátékokat, több helyütt is láttunk dominózó, kockázó embereket játszani az utcán. A városi közlekedés első pillantásra kaotikusnak tűnik: nincs jelzőlámpa, gyalogos átkelőhely, az utak kátyúsak. Egy szabályt kell betartanunk: amennyiben át kívánunk menni az út másik oldalára, lassan, ütemesen haladjunk, ekkor senki sem üt el minket. Még egy kis vásárlás a helyi piacon, s taxival elindulunk a határra, majd a már ismert útvonalon, Podgorica, Belgrád érintésével utazunk vissza Budapestre.