Ilyen gyönyörű városokban játszik a magyar csapat

A héten kezdődő franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság nem csak a meccsek miatt lesz nagy szám. A rendező ország fantasztikus műemlékeket és tájakat vonultat fel, a világhírű francia konyháról és borokról nem is beszélve. Persze a szurkolóknak a legfontosabb az lesz, hogyan szerepel majd kedvenc csapatuk, ám két mérkőzés között érdemes nyitott szemmel járni. Azoknak a magyar drukkereknek nyújtunk segítséget, akik nem csak arra kíváncsiak, mire megy a magyar csapat az idei év legfontosabb futballeseményén. 

A tavaly decemberi sorsolás után néhányan nehezményezték, hogy a magyar együttes nem játszik Párizsban. Ott valóban nem, de fellép Bordeaux-ban, Marseille-ben és Lyonban, három egymástól távoli városban, három teljesen különböző régióban. Induljunk el először Bordeaux-ba!

Az angolok alatt virágzott, Napóleon alatt hanyatlott

Bordeaux nevének kimondásakor száz emberből kilencvenkilenc azonnal hozzáteszi: bor. Nem véletlenül, mert a város az ország borászatának központja. Azt már kevesebben tudják, hogy a 18. században felújított belvárosi részben nem kevesebb mint ötezer klasszikus stílusú, akár palotának is beillő épület áll.

A belvárosi rész szinte teljes egészében autómentes övezet lett,

az UNESCO pedig felvette a világörökségi listára.

Bordeaux belvárosa tele van lenyűgöző villákkal Forrás: Flickr/Dhinal Chheda

Bordeaux a 12. századtól angol uralom alá került, a történészek ezt nevezik a város aranykorának. És még három apró érdekesség a históriáskönyvek lapjairól: a francia forradalom idején itt volt a girondisták központja – Robespierre nem is felejtette el megbosszulni mindezt.

Napóleon uralma idején a város zár alá került, ami rettenetes hanyatlást eredményezett,

hiszen a település bevétele a tengeren zajló kereskedelemből származott. Az első és a második világháború idején pedig Bordeaux-ban volt a francia kormány ideiglenes székhelye. Szerencse, hogy a II. világháborút Bordeaux a lehetőségekhez képest sértetlenül vészelte át.

Az operaház Bordeaux-ban Forrás: robertharding/Michael Runkel/Michael Runkel

Évente hétszázmillió palack bor

Néhány „leg” Bordeaux-ból. A Szent Mihály-bazilika az ország második legmagasabb műemléke, tornya száz méter magas. A Saint-Seurin-bazilika a város legrégebbi temploma, eredete a 4. századig nyúlik vissza. A Saint Catherine egy hosszú sétálóutca, amely kiválóan alkalmas a kulináris gyönyörök élvezetére, illetve bevásárlásra is.

Bár a következő öt hét Bordeaux-ban is a futballturizmusról szól majd,

nem mehetünk el szó nélkül a minőségi borturizmus mellett. Már csak azért sem, mert Európa egyik legjelentősebb bortermelő vidékéről beszélünk, ahol tizenötezer gazdálkodó évente hétszázmillió palackot tölt tele a nemes nedűvel. Többnyire vörösborral, a megtöltött üvegek 90 százalékába ilyen kerül.

Ha Bordeaux, akkor bor, méghozzá sok és finom Forrás: hemis.fr/Bouloumie Eric

Fehérbort vagy rosét errefelé csak a legelszántabbak keresnek és találnak. A Maison du Vin de Bordeaux borházban, a városközpontban bárki megkóstolhatja a bordeaux-i borokat különböző ízletes falatkákkal kísérve. Akik szeretik a bort és odavannak a gall gasztronómiáért, heteket-hónapokat is képesek errefelé eltölteni.

Biarritz, a gazdagok kedvenc üdülőhelye

Bár Bordeaux-tól kissé messzebb esik, mindenképpen szeretnék szólni a könyék talán legszebb tengerparti városáról, Biarritz-ról. Amennyiben a francia vasutasok nem sztrájkolnak, akkor

vonattal két óra alatt eljuthatunk a spanyol-francia határ közelében fekvő elegáns településre.

Ezt a kirándulást már csak azért sem szabad kihagyni, mert a Biarritz környéki sárga homokdűnék a kék óceánnal párosítva tényleg gyönyörű látványt nyújtanak.

Biarritznál a tenger Forrás: Thinkstock

Ez a mára nagyvilági nyaralóhellyé változott városka

150 évvel ezelőtt egyszerű, szegény halásztelep volt

az Atlanti-óceán partján. Aztán a 18. század közepén a spanyol arisztokrácia felfedezte, milyen kiváló nyaralási lehetőségeket kínál a homokos tengerpart. A nagy áttörést Napóleon megjelenése okozta, aztán szép sorban jöttek ide a kontinens uralkodói.

A szépek és gazdagok nyaralóhelye Forrás: Flickr/Dennis Jarvis

Biarritz-ban nyaralt többek között Victoria királynő és Albert, belga király is.A Villa Eugénie – ma már Hotel du Palais néven elegáns luxusszálloda – egykoron Napóleon villája volt. Megnéztem a honlapját,

az Európa-bajnokság idején is akadnak benne szabad szobák

csekély 400-700 eurós (120 000-210 000 forintos) éjszakai árakon. De június 23-án és 24-én senki se próbálkozzon foglalással, mert erre a két napra már megtelt a pompás épület.

Nem szívesen lettem volna rab If várában

Nem véletlenül kanyarodtam el a tenger felé. Míg a magyar válogatott Ausztria elleni (június 14.) nyitómérkőzésének Bordeaux ad otthont, addig a második, Izland elleni találkozó (június 18.) egy hamisíthatatlan mediterrán tengerparti városban, Marseille-ben lesz. Marseille-ről persze minden magyar futballbarátnak beugrik

az 1969-es borzalmas emlékű Csehszlovákia elleni vb-selejtező,

amelyen Szepesi György csak annyit tudott kiabálni a rádióban, hogy „jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok…”

Marseille a 2016-os futball-Európa-bajnokság egyik helyszíne Forrás: AFP/Boris Horvat

A 4-1-es vereség a magyar labdarúgás zuhanásának kezdete, nem véletlenül mondta a vereséget követően Mészöly Kálmán, hogy a „mi időnk lejárt”. Ide tér tehát vissza a magyar csapat, hogy megmérkőzzön Izlanddal. A romantikát és az irodalmat is szerető embereknek azonban nem feltétlenül a futball jut eszébe, ha Marseille nevét hallja. Hanem If vára.

Mielőtt átéreznénk Edmond Dantes szenvedéseit, mindenképpen meg kell említenem, hogy Marseille már kétezer évvel ezelőtt is lakott település volt.

Valódi mediterrán hely, amelytől csak egy ugrás Észak-Afrika.

A történelmi levegőjű óváros rengeteg érdekességet kínál, ellenben a kikötő egy részén – főleg esténként – nem árt a figyelem és az óvatosság. Bár az Európa-bajnokság miatt fokozott lesz a rendőri jelenlét, a zsebeinkre és a táskáink tartalmára mindenképpen figyeljünk oda.

A város régi kikötője Forrás: Szederkényi Olga

Marseille-nek nagyon jót tett, hogy 2013-ban Európa kulturális fővárosa lehetett, erre az alkalomra a legfőbb nevezetességek új ruhába öltöztek,

az arculatváltás gyönyörűen sikerült.

Legtöbben az Öreg kikötő körül tobzódnak, ahol Krisztus előtt 600-ban egy csapat görög hajós ért partot. Az itteni sétát mindenképpen kössük össze egy ebéddel vagy vacsorával. Aki nem talál magának kedvére valót a megszámlálhatatlan mennyiségű halárus portékái közül, az vagy festi magát vagy nem szereti a tenger gyümölcseit.

A francia konyhát muszáj kipróbálni Forrás: Szederkényi Olga

Marseille másik kultikus nevezetessége a Notre-Dame de la Garde templom, melynek tövéből letekintve szó szerint a lábunk előtt hever az egész város és a Földközi-tenger. A legszebb fotókat napkeltekor lehet elkészíteni, ekkor esélyünk van arra, hogy nem lesz embertömeg a képeken. Szálljunk most már hajóra, és menjünk át If várába.

A Dumas-regény megszületése előtt ez is csak egy volt a sok-sok francia vár közül, de a Monte Cristo grófja halhatatlanná tette a helyet. A börtönként működő erődítmény eredetileg a kikötő tenger felé eső bejáratát védelmezte. Az első foglyok a hugenották voltak. Dumas amúgy nagyon élethűen írta meg a cellalakók mindennapjait. A börtön tervezői sokáig abban a hitben ringatták magukat, hogy If várából lehetetlenség megszökni.

A cellák a mai napig megtekinthetők.

Sokan kérdezték már tőlem, hogy If vára vagy a San Franciscó-i Alcatraz-e a szörnyűbb hely? Maradjunk annyiban, hogy egyikben sem raboskodtam volna szívesen.

Itt raboskodott Monte Cristo grófja Forrás: Szederkényi Olga

Ahol az étkezést művészi fokra emelték

Természetesen azokra is gondolok, akik a mérkőzéseken kívül semmi nevezetességre, kultúrára nem vágynak. Nekik a Marseille környéki tengerpartok tökéletes pihenést és kikapcsolódást nyújtanak. A strandolás után pedig irány észak, hiszen a harmadik csoportmeccset (június 22.) Lyonban játssza a magyar válogatott Portugália ellen.

A különleges fekvésű nagyvárost nyugat és észak felől az Alpok hegyláncai határolják. Ha Bordeaux kapcsán a borról, Marseille kapcsán pedig a tengerről írtam, akkor Lyon mellé egyetlen szót kapcsolhatok: a konyhát. Mit konyha, konyhaművészet. A franciák úgy tartják,

a lyoni emberek szeretnek a leginkább enni és etetni.

Ehhez pedig megalkották az úgynevezett népkonyhát.

Lyon a francia gasztronómia fellegvára Forrás: hemis.fr/Sudres Jean-Daniel

Nem is szenvedély ez, sokkal inkább életforma. Szokták még mondani, hogy ami itt nincs (mármint ételben), azt nem is érdemes keresni. A kulcsszavak: sajt, osztriga, rák, húsok és a végére persze a macaron. A Halle de Lyon az a piac, ahol a különféle bódékban mindezek megtalálhatók.

A piac pár száz méterre van a Lafayette-hídtól,

a hasukat szeretők akár az egész napot el tudják itt tölteni.

A helyiek reggelenként friss osztrigával nyitják a napot. Ebédre mindenképpen meg kell kóstolni a csukagaluskát (quenelle de brochet), amely látszatra olyan, mintha grízgaluska lenne, pedig nem az. Gyerekek is nyugodtan ehetik, mert a szálkát teljesen eltüntetik belőle. Előtte jöhetnek a sajtok, utána a kézzel készített macaronok.

Gyönyörű házsorok a Saone partján Forrás: Flickr/Grégoire Menuel

Este már ne nagyon együnk semmit, meg különben is, a foci miatt jöttünk, nem azért, hogy a hasunkat tömjük. Végül egy mondás a helyiektől: nem a világhírű séf, Paul Bocuse települt Lyon mellé, hanem épp fordítva. Jut eszembe, a szakácskirály épp az idén februárban ünnepelte 90. születésnapját.

Lyon is a fény városa akar lenni

Lyon felfedezése kerékpárral a legegyszerűbb, már ha nem ittuk le magunkat teljesen bozsoléval.

A városban 350 kilométer hosszú bicikliút van.

Akinek ez nem felel meg, utazhat busszal, metróval, villamossal vagy trolival. Érdemes elmenni ahhoz a ponthoz, ahol Lyon két folyója (a Rhône és a Saône) egymásba ömlik, mert meseszép házakat találunk ott.

Lyoni utcakép Forrás: Flickr/edwin.11

Vagy idézzük fel a történelmi mondást, amely a rendszerváltásig ott díszelgett minden magyar napilap tetején: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ennek a mondatnak az eredetét szintén Lyonban érdemes keresni. Kezdték a jól ismert lyoni takácsok (1831 és 1834 – ezt jól a fejünkbe verték anno a suliban), majd ebből nőtte ki magát a jelentős munkásmozgalmi erő.

Szelídebb vizekre evezve mesélem el, hogy

a város repülőterét A kis herceg írójáról, Antoine de Saint-Exupéry-ről nevezték el.

Ha pedig az esti Lyonban sétálgatunk, számoljuk meg, hány és hány gyönyörű házat világítanak ki a település két folyójának partján. Fel fogjuk adni a számolást, inkább segítek: a helyes megfejtés 325. Ezzel ők is olyanok lettek, (vagy inkább szeretnének lenni), mint Párizs, a fény városa. Még egy kicsinyített Eiffel-tornyuk is van, a 86 méter magas Fourvière-torony.

A mini Eiffel-torony és a város látképe Forrás: Flickr/Steve Collis

Itt és most véget ér a képzeletbeli utazás, de csak azért, mert Lyonban a magyarok számára is befejeződnek a csoportmérkőzések. Ha netán továbbjutunk, és újabb városokban is fellépünk, a mi történetünk is folytatódik majd.