Amikor idén késő nyáron elindítottuk azt a játékot, amelyben hazánk legszebb fekvésű településeit kerestük, nem gondoltuk volna, hogy ezt a kezdeményezést olyan nagy érdeklődés kíséri, amilyet a játék során tapasztalhattunk. Az első körben 57 település (megyénként három) versenyzett az olvasók szavazataiért. Az induló falvakat a megyei közgyűlések elnökei és turisztikával foglalkozó szakemberei javasolták az Origónak.
A második fordulóba jutott legjobb 19 falu (megyénként egy-egy) közül a Komárom-Esztergom megyei Súr, a Bács-Kiskun megyei Császártöltés és a Baranya megyei Feked végzett az első három helyen.
Súr gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott,
mert a második körben az ottani és a Súrról elszármazott emberek szavaztak a leglelkesebben. Arról nem is beszélve, hogy Sógorka Miklós polgármester vezetésével Súron olyan közösség él, amely nemcsak ebben az ügyben, hanem a falu életének minden fontos kérdésében is kinyilvánítja a véleményét. Talán ez volt ennek a játéknak a legfontosabb üzenete: miközben az emberek szavaztak, és megismertették településüket az országgal, ennek az akciónak tényleg közösségépítő ereje volt.
A második és harmadik helyért hatalmas küzdelmet vívott egymással Császártöltés és Feked. Érdekesség, hogy a játék negyedik helyezettje, a Tolna megyei Kisszékely az utolsó pillanatig esélyes volt arra, hogy dobogón végezzen, de aztán lemaradt a nagy versenyben.
Császártöltés második helyezése azért is érdekes, mert egy alföldi faluról van szó,
amelyet nem ölelnek körbe erdővel borított hegyek. Nem véletlenül fogalmazott úgy Stalter Judit, Császártöltés polgármestere, hogy az ő ezüstérmük felért egy győzelemmel. „Rossz lapokkal játszva szép nyerni” – mondta az elöljáró. Nem tudtunk vitatkozni vele.
Feked bronzérme azért is szenzációs dolog, mert ebben a kis faluban alig kétszázan élnek. Mégis sikerült nekik a harmadik helyezés. Akik jártak ott, megerősíthetik, hogy
a sváb népi építészet megmaradt házai igazi mesefaluvá varázsolják Fekedet.
A Mecsek keleti nyúlványai között megbúvó zsákfalu határában őzek, szarvasok és vaddisznók adnak egymásnak randevút – nap mint nap.
Molnár Gábor és Nagy Bence operatőrrel november elején kezdtük el a forgatást. Azokon a napokon, amikor a felvételek készültek, csodálatos időben dolgozhattunk. Ebben is szerencsések voltunk. Előtte vagy utána szakadt az eső. Amikor megérkeztünk, kisütött a nap. Sorsszerű mindez? Vagy csak szerencsénk volt? Lényegtelen. Sokkal fontosabb az, hogy
a film készítése közben a szemünk előtt elevenedett meg Magyarország szépsége.
Ezt úgyis látni fogják, ha megnézik az alkotást.
Bennem leginkább két momentum maradt meg. Fekeden, miközben a falu határában lévő domboldalra másztunk fel, Tillmann Péter polgármester megállított bennünket. Csak annyit kért, forduljunk hátra, és maradjunk csendben.
A szemközti dombon legalább egy tucat őz és szarvas adott egymásnak reggeli randevút.
Megpróbáltuk őket drónnal is lefilmezni, de a zajos szerkezet elijesztette az állatokat. Egy-egy képkockát azonban így is sikerült felvennünk. Fekeden ez a látvány mindennapos, és az sem ritka, ha egy-egy szarvas vagy őz élelem után kutatva betéved a településre.
A másik ilyen jelenet Súron történt. A 65 éves Takács Feri bácsi lovas szekerén ülve az erdőből fordultunk a falu irányába. Feri bácsi ekkor rám nézett, és ennyit mondott:
Én itt születtem, itt nőttem fel, itt lettem ember. Nem is akartam soha máshová elmenni innen. Engem már csak egy helyre visznek el – a temetőbe.”
Elmentünk Magyarország kis falvaiba. Láttunk szépet és jót, csúnyát és csodálatost. Kezet fogtunk olyan emberekkel, akik másképpen látják a világot, mint mi. Bekukkantottunk házakba, ahol a sarokban még ott állt a nagymama sparheltje, ahol az ablakban még szólt a Szokol rádió, recsegett, ropogott a középhullám. Találkoztunk tiszta tekintetű falusiakkal, akik a szögről leakasztva hatalmas mangalicaszalonnát nyomtak a kezünkbe, vigye csak barátom, itt még van sok. Elhagyott házakat, omladozó viskókat szemléltünk, meg az ősi temetőt, ahol az ódon sírkereszteket nem szétdobálták, hanem egy öreg fa alatt egybegyűjtötték. Gurult velünk a kocsi ismert és ismeretlen utakon, kátyúkkal szabdalton és tükörsimán.
Megszavaztattuk a legszebb fekvésű magyar falut.
Egy újabb díjnyertes magyar bor az Alföldről, köszönjük, de már van, nem baj, elvisszük, mert a szemükön láttam, hogy megbántódnak, ha nem fogadjuk el.
Csodás fekedi sváb házakról álmodoztam hazafelé menet. Budapesti ismerőseimnek magyaráztam mindezt, „aha, értem” – mondták, pedig láttam a szemükön, hogy nem értik.
Na de mi van ott?”
– jött az obligát kérdés. A helyzetem azért nehéz, mert erre tényleg kellene valamiféle választ adnom, de nem megy. Inkább elmeséltük és filmre vettük azt, milyen, amikor a vidéki ember szemébe nézve visszatükröződik mindaz, amiért odamentünk Császártöltésre, Fekedre és Súrra. Az Origo olvasói szerint hazánk három legszebb fekvésű falvába.
A Magyarország legszebb fekvésű falvai című dokumentumfilmet 2016. december 31-én 18.30-kor mutatja be az Ozone Network TV. Az operatőr Molnár Gábor és Nagy Bence, a vágó Szekeres Dóra volt. A grafikai munkákat Bilics István készítette. A szerkesztő-riporter e sorok írója, Lantos Gábor volt.