A Holt-tenger Izreal és Jordánia egyik kiemelt turisztikai látványossága. A sivatagban folyamatosan párolgó tó vize nyolcszor annyi sót tartalmaz, mint az óceánoké, így a turisták a vízen lebeghetnek benne, az iszapja pedig gyógyhatású.
A víz tükre körülbelül 420 méterrel, a tófenék 795 méterrel van a földrajzi tengerszint alatt.
A vízszint azonban évente mintegy 1 méterrel csökken, mert az erős vízkivétel miatt a tóba egyre kevesebb víz érkezik észak felől a Jordán folyóból. A csökkenő vízutánpótlás miatt a tó kettészakadt, a mélyebben fekvő északi rész mellett a déli medence fokozatosan kiszárad.
A tó vize erősen párolog, amit a völgykatlanban uralkodó trópusi hőség okoz. Ezért felszíne majdnem állandó ködrétegben lebeg, a túlsó partot csak gyengén lehet kivenni. A Holt-tenger 1960 óta a felületének egyharmadát veszítette már el. A visszahúzódó víz nyomában víznyelők és kristályformációk keletkeznek.
Az alábbi képre kattintva erről nézhet meg egy látványos galériát!
A jó hír az, hogy a kutatások szerint a Holt-tenger soha nem szárad ki teljesen. Úgy tűnik ugyanis, hogy a vízszint csökkenésének sebessége lelassul, és végül stabilizálódik. Ennek az az oka, hogy a sótartalom növekedésével a párolgási sebesség csökken – írja az Ardvark Israel.
A Holt-tenger északnyugati sarkán található Kumrán, egy régészeti lelőhely, az ókori esszénusok egyik csoportjának központja. A helyet az 1947-ben itt felfedezett kumráni iratok tették világhíressé. A holt-tengeri tekercsek az időszámítás előtti három, illetve az utána következő első évszázadban keletkezett vallásos iratok, amelyeket egy korabeli zsidó szekta rejtett el a Holt-tenger sivatagos partján lévő barlangokban. Az iratok nagyrészt megfelelnek az Ószövetség ismert fejezeteinek, de jelentős különbségeket is felfedeztek bennük a kutatók, és korábban ismeretlen szövegeket is találtak.
A Holt-tenger nevét onnan kapta, hogy a magas sókoncentráció miatt nem élnek meg magasabb rendű élőlények benne. A Biblia a Puszta tengerének is nevezi élettelen, sivár környezete miatt, továbbá Sós-tengernek, a nagy mennyiségű sótartalma miatt. Az ókori görögök és rómaiak Aszfalt-tónak hívták, mert felületén szurokdarabok úszkálnak. Az arabok Lót emlékére Bahr Lut-nak – Lót tavának – nevezik, a középkori iratok pedig az Ördög tengerének (Mare Diaboli).