Aggódó anyukák, szorongó szülők

Ez már a harmadik Való Világ, a műsorfolyam pedig hosszan hömpölyög, mint a Nílus. Az eddigi szériákban gyakran akadtak sokat mutatkozó szülők, gyermeküket teljesen félreismerő anyukák, túlzottan aggódó apukák.

Nem éppen példa nélküli, hogy a kedves anyuka vagy a figyelmes papa nem ismer a gyermekére a tévében látottak alapján, megdöbben, mint egy elcsatangolt hobbit egy horda vad ork felbukkanásakor. Lorenzo misztikus dumái, buddhizmus felé közelítő, néhol zavaros szövege hallatán csak némán ült a család, a VV1-es Ági gyakori sírásaira édesanyja sem talált magyarázatot. A második szériában a minden lehetőségnél derekasan vedelő Mónika anyukája lázongott gyakran (mondván, hogy a lánya nem is ilyen, soha nem iszik, csak manipuláció az egész), a műsor során nemi érdeklődését radikálisan megváltozató, leszbikussá váló Rita szüleinek reakciója pedig ismert.

Ezúttal is vannak döbbent szülők, akik nem ismernek a gyerekre. Marcsin édesapja komorodott el (pedig nem is hallotta korántsem szűzies lánya durva, mosókonyhás sztorijait, miket Pandorának és Szilvinek mesélt), de Katka apja sem ezt a lányt ismerte. A bulvársajtó által felfújt, eltúlzott "leszbi-csók" is számít valamit, holott ittas hancúrozás volt csupán, a nyelvek huncut, rövid játéka. Az mindenesetre megállapítható, hogy a VV-be bekerülő gyerekek egy részét egyáltalán nem ismerik szüleik (a bulizós, ivós, csajozós/fiúzós énjüket nem látták soha) vagy csak egyszerűbb egy "nahát, ez nekem is új!"-jal elintézni az ügyet, kínos magyarázkodás, zavaros hebegés helyett.