Hirtelen béke

Leo ma nem halmozta el a kedveskedéssel a visszaérkezését ünneplő Ágicát. Ezt egy sms-ben is megjegyezték, az erre híresen érzékeny srác pedig indult is megbeszélni problémáját a lánnyal.

- Nem szóltál hozzám, - foglalta össze baját Ágica - pedig én mind mentem volna hozzád
- Ez nem neked szól - válaszolt a fiú. - Egyszerűen sok kinti információ jött a munkámról, családomról, ezeket gondolom át.
- De nem adtál puszit, - folytatta a borsodi lány - idejöhettél volna hozzám néha azért.
- Csak elmerültem magamban, ezeket akarom megemészteni.

Ezt így még ismételgették egymásnak egy darabig, míg elfogyott a türelmük, és végre egy szokásos veszekedés lett belőle. De nézzük csak meg közelebbről, miért is alakulnak ki ezek a veszekedések oly gyakran?

- Annyit beszélsz, vádaskodsz, nem is tudok válaszolni - fakadt ki Leo. - Öntöd, öntöd, öntöd, rengeteget beszélsz.

Ez lenne tehát az alaphangulat, Ágica makacs rosszkedve, amivel viszont Leo nem tud mit kezdeni. Ugyan ötletesen, több fajta módon igyekszik megmagyarázni magát, de csak racionálisan. Itt van például a most is elhangzott 'ki közeledik, ki nem, amikor a másik akarja' - vita. Hosszasan sorolják a példákat: