Hirtelen béke

Leo ma nem halmozta el a kedveskedéssel a visszaérkezését ünneplő Ágicát. Ezt egy sms-ben is megjegyezték, az erre híresen érzékeny srác pedig indult is megbeszélni problémáját a lánnyal.

- Egyszer nem keltettél puszival - szól Leo, mire Ágica:
- Normális vagy? Mindig te kelsz korábban!
- Elhúzódsz, - mond egy másikat a srác- mert eddig nem mentem hozzád
- Amikor szóvá teszem, - válaszol Ágica - akkor már nem olyan, mintha magadtól jutott volna eszedbe.

És így tovább. Olykor Leo bocsánatot kér, hogy engedjen, de Ágicának ez már késő. Húsz sértődés ping-pong után néha a férfiú észbekap:
- Nem vezet sehova, hogy folyton megsértődünk. Mi értelme van ennek a beszélgetésnek? Tök jól el tudnánk tölteni a napot, tökéletes lehetne - szól, de fekszik tovább az ágyon.
- Történjen már végre valami - fakad ki Ágica.
- Úgy érted, hogy köztünk? - érti félre Leo. - Azt írták, fel kell zárkóznunk...
- Ezt pont te mondod? - ül föl Ágica és akkor véletlenül összeér kezük, erre Leo ad egy puszit.

Ekkor hirtelen véget ér a vita, azonnal egymásra másznak és mi megint feszült figyelemmel lessük, vajon a csókokban már szerepel-e a nyelvük is.