"Sándor már volt" - dünnyögi valamelyik lány mélabúsan, ezzel vége is szakad az intellektuális tornának. Ország-városra vált a kollektíva. Hámozzák a burgonyákat derekasan, kuncognak, nevetgélnek, a pucér krumplik pedig bágyadtan úszkálnak a zavaros lében. Közben a nappaliban a szerb származású Milo egy képzeletbeli géppisztollyal lövöldöz és bombarobbanást imitál némán (a délszláv háború emlékei bukkannak fel?) - mivel a többiek értő figyelemmel szemlélik, hamar kiderül, hogy activity zajlik.
Ferenc és Marika később kitelepednek a teraszra és a meghitt magányt kihasználva előbb a szájfény és a rúzs közti szignifikáns differenciáról elmélkednek, majd a rettentő másnaposság elleni ádáz küzdelem a téma. Koleszos élmények, borzalmas reggelek villannak fel tompán, fájdalmasan. A nikotinfüggők klubjához Szilvi is csatlakozna, ám mire ő kiül, a többiek bemennek: így csak a füstös magány marad számára.