Rónaky József: Paks nélkül sötét lenne

Biztonságosak-e az atomtemetők? Hány évig lehet még biztonságos a paksi atomerőmű? Ezeket a kérdéseket boncolgatták olvasóink Rónaky Józseffel, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatójával az [origo] Vendégszobájában.

Magyarországon is gyárthatnak atomfegyvereket? (jasszon)
- Még egyszer a rövid válasz: nem. A hosszú válasz: azért nem, mert egyrészt Magyarország aláírta az atomsorompó-egyezményt, amiben kötelező erővel lemondott róla, hogy valaha is atomfegyvert gyártson. Másrészt azért nem, mert nincs birtokában azoknak a bonyolult technikáknak, amelyek az atomfegyver gyártásához szükségesek.

Ön szerint kimehetnek valaha a divatból (vagyis a forgalomból) az atomerőművek? Azt gondolom, sokaknak okozna ez megnyugvást. (karl_boro)
- Mindig csodálkozom egy kicsit, amikor valaki mások nevében is véleményt mond, én igyekszem a saját véleményemet mondani. Több lehetőség van, nem vagyok futurológus. A chat elején volt egy kérdés, hogy mik most a kutatás fő irányai. Az egyik ilyen irány az ún. 4. generációs atomerőművek. Sokan nagyon optimisták abban a vonatkozásban, hogy majd ezek lesznek a jövő atomerőművei. A fúziós energia, reméljük, szükségtelenné teszi az atomerőműveket. Egy biztos, hogy a világban, főleg Délkelet-Ázsiában, de ma már Európában is, sőt az USA-ban is, vagy építik az új atomerőműveket, vagy tervezik azok építését. A mai biztonsági mutatói ezeknek az erőműveknek lényegesen jobbak, mint 20 évvel ezelőtt, nem járulnak hozzá a globális felmelegedéshez, a klímaváltozáshoz, úgyhogy környezetvédelmi megfontolások is szólnak mellettük. Minden ország maga dönti el, hogy milyen energiabázist hoz létre, Magyarország is.

De ha én nem akarom elviselni a környezeti kockázatot, akkor mi van? Akkor mégse a magyar társadalom dönt, hanem a politikusok. (Illuziofan)
- Az atomerőmű kockázatán kívül én még ismerek néhány másikat is. Ha átmegyek a zebrán, komoly esélye van, hogy elgázol egy autó, a szomszédom gázt használ fűtésre, és felrobbantja a lakását. A modern társadalmak és általában az élet kockázattal jár. A többpártrendszerű modern társadalmakban a döntéseket zömmel a választott parlamentek és kormányok hozzák. Nem tudom, ön hogy képzeli a társadalom döntését, érdeklődéssel hallgatnám, hogy ön szerint hogyan kéne a társadalomnak lényeges kérdésekben döntenie. Úgy, hogy a döntés pontosabb legyen, a többség véleményét fejezze ki, és megfeleljen a gazdaságosság, környezetvédelem és egyéb fontos szempontoknak.

Ön szerint milyen esélye van Paksnak? Azt értem, hogy ön szerint fel lehet javítani, de mit mond a döntésképes bizottság? Nekem az a gyanúm, hogy sajnos működtetik tovább. (holmi_01)
- A paksi élettartam-hosszabbítás engedélyezése sokéves folyamat. 2008-ig programot kell készíteni rá, 2008-ban a hatóság majd elbírálja, hogy ez a program alkalmas-e a megvalósításra, és ha igen, milyen feltételekkel. Az ezt követő 5 évben az erőműnek ezeket a feltételeket teljesítenie kell. Csak akkor kap engedélyt 2013-ban a további üzemelésre, ha az összes feltételt maradéktalanul teljesítette. Hogy ez megtörténik-e, én ezt nem tudom, de valószínűnek tartom.

Számomra megdöbbentő, hogy a középkorúak és a húszas-harmincas éveikben járók is jobban szeretnek félni, mint tájékozódni. Igen sokan használják a sugárfertőzés kifejezést a sugárszennyezés helyett, még a médiában is. Oktatási rendszerünkben a fizikai oktatás részét nem képezi ez a szakterület? (cilimili)
- Én is furcsállom, hogy az emberek jobban szeretnek félni, mint tanulni, de hát mégis csak ez az egyszerűbb. Úgyhogy megértem őket. Az iskola egy bonyolultabb kérdés. Amikor én jártam iskolába - sajnos nagyon régen -, a gimnáziumban sem tanultunk ezekről a dolgokról. A '80-as években rövid időre kötelező erővel szerepeltek magfizikai és atomenergiai oktatások a középiskolai oktatásban, de úgy értesültem, hogy ez ma már nem kötelező. Szerencsére sok fizikatanár azért fakultatív jelleggel ezt tanítja - nem mindig teljesen jó hatásfokkal. Mindig lesznek, akik félnek, mindig lesznek, akik mielőtt kialakítanák a véleményüket, igyekeznek sokoldalúan tájékozódni. Attól tartok, hogy még sokáig ők lesznek a kisebbség. Ma én azért jöttem ide, és köszönöm mindenkinek a kérdéseket és a türelmet, hogy ehhez a tájékozódáshoz járuljak hozzá.