Varga László: Unokáink is csámcsogni fogják

Világ besúgói, egyesüljetek! címmel jelent meg az egykori állambiztonsági szolgálatok működéséről, illetve továbbéléséről szóló könyv a korszak kutatója, Varga László tollából. Volt-e rendszerváltás, mit csinálnak ma az egykori ügynökök, várható-e teljes szembenézés a múltunkkal? - kérdezték a történésztől a Vendégszobában.

Érdekel meg valakit három napon túl bármilyen ügynökügy? Kérdem ezt azért, mert mindenkire mindent mondanak, és már nem is érdekes, hogy igaz vagy nem...[ lea6]

- Nem biztos, hogy a múltnak az ügynökök lettek volna a főszereplői. Szerintem sokkal fontosabb magának a rendszernek a működése, ill. az ügynökök esetében, hogy most hogyan viszonyulnak egykori ügynök mivoltukhoz. Szabó Istvánnál sem az volt a lényeges, hogy mit jelentett, hanem hogy hallgatott erről, és amikor "lebukott", sem tudott őszinte lenni.

Mennyi idő alatt készült el a remekműve? [firka57]

- Kb. 12 év alatt, a legelső írásom, ami a kötetben a témáról szerepel, az említett 1993-as berlini látogatásom és az ahhoz kapcsolódó kutatások után keletkezett. Az utolsó pedig tavaly januárban.

Hogy látja, a felelősők, akik mozgatták a megfigyelőket, a megrendelők visszavonultak? [polgár györgy]

- Egy részük egészen biztosan, sokan már meg is haltak. Tóth András még titkosszolgálati államtitkárként (korábban a polgári tikosszolgálatokat felügyelő államtitkár, jelenleg tárca nélküli miniszter - A szerk.) említette egyszer, hogy a mai szolgálatok vezetői közül hány százalék ténykedett már az "elődszerveknél" is. Elég megdöbbentő arányról beszélt. Ők természetesen már csak hivatalból is hallgatnak, de valamennyiüket ez a hallgatás jellemzi, ehhez képest Németországban a Stasi számos munkatársa számolt be a múltjáról, persze eltérő őszinteséggel. Az Állambiztonsági Szolgálatot irányító politikusok neve ismert, tehát az ő esetükben konkrétan megvizsgálható, hogy mi lett velük, aktívak-e, vagy visszavonultak.

Miért fontos, hogy a múltban ki volt ügynök és ki nem, amikor úgy látszik, ma nyíltan lehet az emberek szemébe hazudni?! [akybag]

- A bajok a hazugságokkal kezdődnek, ami a történelmet illeti, ebben nekünk nagy tapasztalatunk van, de ez még soha nem vezetett jóra. Ez persze nem csak arról szól, hogy ki volt ügynök és ki nem. Ugyanígy hallgattuk el hosszú ideig Trianont, a holokausztot, az '56-os forradalmat, és alapvetően nagyon kevéssé ismerjük a múltunkat. Ez nem használ.

Politikusok vagy papok kapcsán várhatók-e újabb ügynökbotrányok? [karl boro]

- A leleplezések eddig két típusúak voltak: egyrészt tudományos kutatások eredményeiként jelentek meg, ez növekedni fog. A másik típus a rejtélyes kezek, az pedig megjósolhatatlan, hogy kinek mikor és milyen leleplezés áll éppen az érdekében.

Miben különbözik a magyarországi ügynökkérdés kezelése a külföldétől? [ycsfysgxchbxdh]

- Eddig a lengyeleknél és nálunk kezelték ezt a leginkább titokként, tehát nem csak a németeknél, de a cseheknél, szlovákoknál, sőt még a románoknál is sokkal nagyobb volt a nyilvánosság, mint nálunk, Lengyelországban ez most változik, és mutatja, minél később lát egy társadalom hozzá a szembenézéshez, annál drámaibb módon történik ez. Megkerülni nem lehet.

A közép-európai országok közül hol oldatták meg a legjobban az ügynökkérdést? [karl boro]

- Szerintem a németeknél, ők még keletnémetként, tehát 1990-ben valóban demokratikus törvényt fogadtak el, a többiek számára - kivéve minket - ez vált a mintává.

Nem gondolja, hogy ma talán több ügynök van, mint azelőtt barmikor? [lea6]

- Erről nincsenek ismereteim, logikai alapon ez teljesen kizárható. De ez egyébként sem a számokon múlik, a németeknél összehasonlíthatatlanul több ügynök volt, a mieinket viszont sokkal hatékonyabban vetették be. Remélem legalábbis, hogy a demokrácia ebben alapjaiban különbözik a diktatúrától.

Van-e különbség abban, hogy egyes országokban hogy reagálnak az ilyen botrányokra? [karl boro]

- Általában mindenhol megdöbbenést vált ki, ha köztiszteletben álló személyiségről derül ki, hogy a múltban ügynökként ténykedett. Ez a titkos múlt mindenhol besúgásnak számít, bár való tény, hogy voltak lényeges különbségek, ismerek olyan esetet, amikor az ügynök az általa megfigyelttel közösen írta a jelentéseket, amire idővel rá is jöttek, és nem lett semmi baja.

Mit var a könyv megjelenésétől? [lea6]

- Közel 60-hoz az ember már nem hiszi, hogy az írásainak hatása is lenne. Egyszerűen a szakmámat művelem, s remélem, hogy minél többen elolvassák, és így ők okulhatnak belőle.

Nekem több rokonomat meghurcolták és meggyalázták a múltban, mégis ők csak békét és nyugalmat akarnak. [oszinteszó]

- Én azt tapasztaltam, pont ilyen meghurcoltak esetében, hogy egyáltalán nem bosszúra vágytak, arra viszont nagyon is, hogy elmondhassák a történeteiket. Azzal szembesültek, hogy erre a társadalom egyáltalán nem kíváncsi. Sokkal fogékonyabb az ügynökbotrányokra.

Nem lehetséges, hogy pont az "árnyékhatalom" miatt nem volt Magyarországon rendszerváltás? [Lyanoka]

- Rendszerváltás pedig szerintem nagyon is volt, arról persze lehet és kellene is vitatkozni, hogy mit rontottunk el közben. A szolgálatok megismerését, de tágabban a kommunista diktatúra megismerését valahol nagyon elrontottuk.

Nem lenne egyszerűbb mindent nyilvánosságra hozni, úgy ahogy van, és fél éven belül lecsitulna az ügy? Kinek érdeke elhallgatni a dolgokat? [akybag]

- A mindent nyilvánosságra hozás meglehetősen radikális megoldás, alapvetően ezt választották a csehek és a szlovákok, biztos, hogy sokkal gyorsabban túllennénk az egészen, és főleg sokkal jobban ismernénk a múltunkat. Akár az egyének, akár maga a nemzet.

A feltárás lehet teljes körű? [citromcsíz.]

- Mivel hiányosak az iratok, természetesen nem lesz sohasem teljes körű a feltárás, de a történelemnek soha sincs vége, minden kor újabb kérdéseket tesz fel, ami újabb válaszokat igényel. A cél az lenne, hogy a meglévő iratok megismerhetővé váljanak. Azt se ártana tudni, hogy hol vannak vagy hova lettek a ma már hiányzó iratok.

Köszönöm az érdeklődést, és akit érdekel, annak jó olvasást kívánok a könyvhöz.