Artizánok: Ez a könyv az igazi szexről szól

Mit tudunk magunkról? Mit tudunk a saját szexualitásunkról, nőiességünkről? Merünk-e egyáltalán nyíltan találkozni vágyainkkal, érzéseinkkel? Elkészült egy könyv, mely ezeket a kérdéseket feszegeti, amelyben 33 nő ír a vágyról, szenvedélyről, intimitásról, testiségről, szerelemről és erőszakról. Az Éjszakai állatkert születéséről Bódis Krisztával és Gordon Agátával beszélgettünk a Vendégszobában.

- A ti novelláitok is olvashatók a kötetben. Hogyan esett a választás ezekre az írásaitokra? (eliska_k)

Kriszta: Két szövegemet kifejezetten a kötet számára írtam, a harmadik pedig a Kemény vaj című regényemből részlet. Kihívásnak éreztem a feltáratlan szexualitásomat, a szexualitáshoz való viszonyomat. Őszintén megvizsgálni és azt művészi formába önteni.

Agáta: Én írtam egy elbeszélést, kifejezetten a kötetbe, de szerkesztőtársaim szerint nem sikerült elég erotikusra, ezért le kellett cserélnem sokkal erotikusabb írásokra.

Kriszta: Agáta különleges és kétértelmű humorát nagyra értékelem, valóban talán a legnehezebb feladat volt egészen nyíltan vagy céltudatosan megkeresni azt a valamiképpen mondhatót... Egyébként kb. 60 szerzőt kerestünk meg, 33 szerzőtől került 56 szöveg a könyvünkbe. De ma már 90 szerző 600 szövegét is el tudnánk helyezni. Nyilván hárman háromféle kötetet szerkesztettünk volna, és az is biztos, hogy ugyanebben a témában bátran vállalkozhatnánk még néhány kötetre.

- Milyen egyéni felfedezéseket tettetek a kötet összeállítása során (ha nem vagyok túl intim)? Gondolom, a munka, gondolkodás ébreszt új tapasztalásokat... (eliska_k)

Kriszta: Nekem kifejezetten üdítő volt a saját szövegeim megírásakor kimondani és szembenézni dolgokkal, például ami az életemben átélt orgazmusok számát illeti, a férfiakkal való kommunikációm, azt ahogy öntudatlanul belesodródtam olyan helyzetekbe, amelyeket valószínűleg Agáta szavaival élve transzgenerációs traumáknak köszönhettem, a szocializációnak köszönhettem, a kultúránk nyomásának köszönhettem, de nem köszönöm.
Ami a szerkesztés tapasztalatait illeti, azok igen sokrétűek voltak. Az, hogy hogyan lehet a munkát megosztani, hogyan vagyunk képesek saját kompetenciánkat, elképzeléseinket, ízlésünket érvényesíteni, hogyan lehetséges békében együtt dolgozni, ha lehetséges, és hogy ennek hol a határa... Nagy élmény volt fölfedezni azt, hogy hány írótársunkat mélyen megmozgatott a felhívásunk.

Agáta: Semmi kompromittálót nem tudnék megejteni egyik szerkesztőtársunkról sem sem, amit a közös munka során tapasztalhattam volna a szexualitásukból.

- Szeretném megkérdezni, hogy melyik a női szexualitásról szóló kedvenc regényetek. (aryssa)

Kriszta: Én szeretem Forgács Zsuzsa Talált nő című regényét, ami kifejezetten körüljárja ezt a témát. ...én mindenesetre bajban vagyok, mert ha női szerzők szexualitásról szóló regényeiről kellene beszélnem, akkor elsősorban azok a művek jutnak eszembe, amelyek nem hagyományos módon szólnak a szexualitásról, mint pl. Jelinek antipornográf regényei, ebből a legfrissebb a Kéj című, de a Zongoratanárnő a legjobb.

Agáta: Én meg azt hiszem, az angol romantikus írónőkért vagyok odáig.

- Szerintetek van remény, hogy ezek a művek eljutnak azokhoz, akiknek a legnagyobb változásra lenne szükségük a fejükben? Na, most itt sok szexista reklámot kiagyaló "kreatívokra", a cicusos napilapfotók szerkesztőire meg a "lebettikéző" férfimunkatársakra gondolok...(eliska_k)

Kriszta: Én optimista vagyok ebből a szempontból, szerintem maga a téma mindenképpen fel fogja kelteni az érdeklődést, abban pedig okkal hiszünk, hogy aki beleolvas ebbe, az úgyse fogja tudni letenni, és az irodalomnak igenis van embert formáló ereje.

Agáta: De jó, ha nem csak olvas, hanem találkozik egy olyan emberrel, aki szintén hat rá, és nem csak az olvasmányélményeire hagyatkozik ahhoz, hogy megváltozzon.

Kriszta: Egyébként az ilyen találkozásokra született meg az Irodalmi centrifuga is, amit interkulturális közegnek tekintünk, egy olyan helynek, ahol az élő irodalom van jelen mindenféle szempontokkal és emberekkel együtt.