Takács Albert: A beteg döntsön az életéről!

Egy héttel az Alkotmánybíróság elutasító határozata után válaszolt az [origo] olvasóinak kérdéseire Takács Albert, a beadvány egyik készítője. Az ombudsman szerint elsősorban arra lenne szükség, hogy a betegek olyan méltó körülmények között érjenek el életük befejezéséhez, hogy annak utolsó percig élni akarjanak. Ugyanakkor azt a kérdést, hogy a beteg akarjon-e élni mindvégig vagy sem, rajta kívül senki más nem döntheti el - vélekedik Takács Albert.

A betegjogokról mostanában elkezdett ombudsmani vizsgálatot akkor is elindíttatta volna, ha nem ez a határozat születik az AB-n? Pontosan mire keresi ez a választ ez a vizsgálat? (leonard01)
- A vizsgálat már az AB-határozat kihirdetése előtt megindult, és arra keresi a választ, hogy a törvényben szabályozott betegjogok (kezelés visszautasítása, önrendelkezés) a gyakorlatban hogyan érvényesülnek. Ez a vizsgálat tehát nem a törvény alkotmányosságával foglalkozik, hanem az alkalmazás, az érvényesülés lehetőségeivel.

A passzív eutanázia alkalmazásáról mit lehet tudni? Információi szerint hány esetben történt meg a kezelés elutasítása úgy, hogy minden előírást betartottak? És hány olyan eset lehet, ahol a szabályok figyelmen kívül hagyása mellett, orvos-beteg, illetve orvos-hozzátartozó közötti megegyezés alapján alkalmazzák a kezelés leállítását? (leonard01)
- A passzív eutanáziával kapcsolatos információk meglehetősen bizonytalanok. Egy kis létszámú mintán végzett szociológiai felmérés szerint a passzív eutanázia elfogadott és alkalmazott gyakorlat az egészségügyben (a megkérdezettek kb. 20 százaléka válaszolt úgy, hogy passzív eutanáziát végzett, vagy annak elvégzéséről tud). Jogi szempontból némileg más a helyzet, mert azoknak a jogi garanciáknak - legalábbis én - nem nagyon látom nyomát, amelyek mellett az ún. passzív eutanázia valóban jogszerűen végezhető lenne. Úgy tűnik, hogy a passzív eutanázia az egészségügyi törvény rendelkezéseitől függetlenül létezik, ha pedig ez így van, a létező gyakorlat bizonyosan törvénysértő. Nagy gond, hogy a jogellenes eutanázia a legtipikusabban rejtőzködő magatartás, és ennek megítélése elsősorban orvosi szakmai szempontból, másodsorban jogi megközelítésben csak a törvényben megkövetelt jogi dokumentáció alapján lenne lehetséges. Ha ilyen dokumentáció nincs, akkor nagyon nehéz megítélni, hogy ténylegesen végrehajtottak-e eutanáziát.

Ha esetleg bebizonyosodik, hogy nem "működik" a passzív eutanázia, ebből mi következik? Hogy lesz ebből újabb beadvány? (leonard01)
- Arról lehet szó, hogy az ún. passzív eutanáziával kapcsolatos jogszabályok nem, vagy nem teljes körűen alkalmasak a gyakorlati alkalmazásra. pl. azért, mert túlságosan bürokratikusak, komplikáltak, és a valóban súlyos, halál közeli állapotba került betegek intézkedési képességét nem veszik figyelembe. Ha általában erre a helyzetre derülne fény, akkor esetleg lehet azzal érvelni, hogy bizonyos betegjogi szabályok azért alkotmányellenesek, mert alkalmazhatatlanok, ez a fajta megközelítés azonban nem biztos, hogy a mostanitól eltérő AB-döntést eredményez, hiszen az alkotmánybíróság egy törvényt az alkotmányhoz mér, és nem a szerint mond róla véleményt, hogy ezt a jogszabályt a gyakorlatban könnyű-e érvényesíteni vagy sem.

A betegjogok érvényesüléséről hogy győződnek meg? Hogy folyik a vizsgálat? Az intézmények saját "bevallása" alapján, vagy más módon is vizsgálódnak? (leonard01)
- Az egészségügyi igazgatás szerveinek (Egészségügyi Minisztérium, ÁNTSZ) kötelessége figyelemmel kísérni a betegjogok érvényesülését. Ez az ún. ágazati irányítói feladatkör. Az egészségügyi igazgatás szerveinél összegyűlt tapasztalatokból vagy azok hiányából elég pontosan lehet következtetni a betegjogok érvényesülésének színvonalára. Célszerű ezért a vizsgálatot a közigazgatás szerveivel kezdeni, nem kizárt azonban, hogy szükség esetén a vizsgálat az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekben is folytatódjon. Komoly probléma, hogy az ilyen jellegű vizsgálatok mindig szúrópróbaszerűek és időszakosak, ezért jól meg kell választani az ilyen vizsgálatra kiszemelt intézményeket. Egyébként az ombudsman nem nyomozóhatóság, és nem csak az ilyen ügyekben, hanem más panaszok kivizsgálásakor is a megkeresett szervek tájékoztatására hagyatkozik. Az így nyert információkat persze egybe kell vetni a jogszabályokban előírt követelményekkel, így az ombudsman elég pontosan meg tudja állapítani, hogy a hatóságok okoztak-e a jogokkal kapcsolatban visszásságot.

Tehát ez azt jelenti, hogy kizárólag a hivatalos statisztikákra, adatokra alapul a vizsgálat? Megismerhetik így a valódi képet? (leonard01)
- A vizsgálat statisztikai adatokon is alapul, de ki fog terjedni az egészségügyi intézményekben működő, ún. betegjogi képviselők tapasztalataira is, ez utóbbiak tapasztalata azért fontos, mert a kezeléssel a bánásmóddal kapcsolatos közvetlen panaszaikat a betegek az egészségügyi intézményekben működő betegjogi képviselőknek mondják el. Nagyon sok panasz a betegjogi képviselők intézkedése következtében orvoslást nyer. Ezekből jogi ügy nem is keletkezik. Nem közömbös azonban, hogy a betegjogi képviselők fellépésére milyen gyakran és milyen okból kerül sor. E tapasztalatok összegzésére kiválóan alkalmas az ombudsman.

Mennyi időt vesz igénybe ez a vizsgálat, mikor várható eredmény? (leonard01)
- Tekintettel a téma súlyára, összetettségére, valamint arra, hogy a betegjogok érvényesülését igen gyakran közvetlenül nem lehet vizsgálni, hanem más szervek közreműködésére kell hagyatkozni, azt hiszem, hogy az értékelhető és általánosítható tapasztalatok összegyűjtése néhány hónapot igénybe fog venni. Mindemellett az a véleményem, hogy fölöslegesen sietni vagy minél előbb "eredményt" produkálni nem szabad, a megalapozatlan következtetések, az elhamarkodott vélemények sokkal többet ártanak, mintsem használnak.