Ne mentsük fel a pedofilokat!

Az utóbbi évek érzékenyítő mozgalmai komoly hatásokat értek el, amiknek nagy része pozitív és érzékelhetően jelen van a mindennapokban: A bántalmazás fogalma és annak formái már egyre kevesebbeknek ismeretlenek, ahogy a korábban tabunak számító témáink is már szinte mainstreamnek számítanak. A különböző politikai érdekeltségű mozgalmak azonban, kihasználva az elfogadás kultuszát indentitásmozgalmak mögé bújva egyre-másra élnek vissza ezzel a helyzettel. Eddig sem volt kérdés, hogy meg kell húzni a határokat ezen a fronton az elfogadható és támogatható és az elfogadhatatlan és elutasítandó között. Ami biztos: a pedofília soha nem tartozhat az elfogadható kategóriába, még akkor sem, ha egyre több az ez irányba történő érzékenyítő törekvés.

A gyerekek kárára elkövetett szexuális visszaélés maradandó károkat okoz: A bántalmazott gyerekekben a trauma hatására megmarad az alapvető bizalom, az autonómia és a kezdeményezőkészség hiánya. A fiatal felnőttkorban Erikson szerint az a fejlődési feladatunk, hogy megteremthessük a függetlenségünket, kölcsönös és intim kapcsolatokat hozhassunk létre másokkal. A gyerekként súlyosan bántalmazott felnőttek ezen a téren sokszor kudarcot vallanak, hiszen az alapok szintjén – önmagukkal való törődés, stabil identitás, stabil kapcsolatok – is hiányosságokkal küzdenek.
Judith Herman (2011), a Trauma és Gyógyulás című könyv szerzője szerint a bántalmazottak későbbi intim kapcsolatira jellemző, hogy miközben védelemre és gondoskodásra vágynak az elhagyatástól és kizsákmányolástól való félelem folyton kísérti őket. Ez ahhoz vezethet, hogy hiába vágyja a bántalmazott a megmentését, újra és újra erős, autoriter személyekben találja meg párját, akit aztán idealizál. Aki bántalmazó közegben nő fel, nem tanulja meg szabályozni és tartalmazni az érzelmeit, egy feszült helyzetre könnyen robbanás-szerűen reagálhat, miközben eltaszítja magától azt, akitől a védelmet és a törődést várná. Nehezen vagy egyáltalán nem tudja lecsillapítani magát, mert nem tanulta meg, hogyan kell ezt magától, belső erőforrásaira támaszkodva csinálnia – ezért könnyen nyúl külső szerek, leggyakrabban alkohol vagy gyógyszer után.

Egy gyermekkori bántalmazás traumája nem úgy marad a gyerekkel és a későbbi felnőttel, mint egy rossz élmény emléke. A trauma a gyakori elfojtás miatt megfoghatatlanná válik, de ott működik minden egyes gondolat és döntés mögött, ami meghatározza a bántalmazott életét, azt, amit gondol magáról, a másik emberről, a világról. Sok esetben még testi tüneteket is produkál, de van, hogy más pszichés zavar mögé bújik, álcázza magát például egy evészavarban vagy szerhasználatban. Gyakori, hogy a későbbi felnőtt a trauma „álcája" miatt keres segítséget és csak akkor jön rá, hogy mindez tünet, amikor megkapirgálja a felszínt.

Ismerve a szexuális (és egyéb) bántalmazás, visszaélések következményeit, teljes mértékben elfogadhatatlan minden olyan törekvés, ami a pedofilok megértésére, esetleg elfogadására buzdítana.

Az utóbbi években mégis jó pár ilyet láthattunk, csak pár példa, a teljesség igénye nélkül.

Egy, a hozzá forduló szülőknek is tanácsokkal szolgáló terapeuta nem rég arról beszélt egy videójában, hogy a pedofil kifejezést úgy, ahogy van, el kellene felejtenünk, mert a szó jelentése akkora negatív töltettel bír, hogy bizonyosan tönkre fogja tenni az életét annak, akit egyszer megbélyegeznek vele, használjuk inkább a kiskorúakhoz vonzódó emberek kifejezést.

Napok óta attól hangos a sajtó, hogy egy budapesti iskola férfi munkatársa szexuális kapcsolatot létesített tizenéves fiú diákjával. A közel negyvenéves férfi internetes videóiban dicsekedett arról, milyen élményt okozott neki tizenötéves „partnerével" a szexuális aktus, aki pedig őt támadja emiatt, azt rágalmazási perrel fenyegeti.

De Révész Sándor HVG-s publicista írására is érdemes visszaemlékezni, amelyben hosszan írt a pedofília elfogadásáról.

Hiába a mosdatás, az egyre többször szivárványszínbe csomagolt propaganda, a pedofíliával kapcsolatban egyetlen hozzáállás egészséges: Ez pedig a teljes elutasítás. A pedofília bűn és minden olyan törekvés vagy szereplő, aki a pedofília támogatására, annak szexuális irányultságként való elfogadására vagy csak a téma maszatolására buzdít, cinkos a bűnben.