"Ma már nyilvánvaló, hogy egy magyarországi cég csak akkor maradhat hosszú távon versenyképes a nemzetközi gazdaságban, ha mielőbb terjeszkedni kezd" - tartja Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. A termelővállalatoknál e folyamat például kiválóan megfigyelhető az export különböző fázisaiban Először a cégek általában csak az áruk kivitelére korlátozzák exporttevékenységüket, majd értékesítési leányvállalatot, míg később konszignációs raktárt nyitnak a megcélzott országban. Ezt követően pedig - ha a kiszemelt piac még mindig ígéretes - a vállalatok először a termékeik csomagolására, összeszerelésére szakosodott üzemet nyitnak, végül rászánják magukat a leányvállalat alapítására.
A leányvállalatok létrehozása már a klasszikus zöldmezős beruházások kategóriájába tartozik, ám az effajta terjeszkedések mindig érzékenyebbek a helyi kockázatokra, mint a cégfelvásárlások - állítja a Pénzügykutató főmunkatársa. Utalva egyszersmind arra a jelenségre is, hogy vajon miért jellemzi a hajdanvolt szocialista országokba irányuló magyar tőkeexportot ma inkább a vásárlás, mint a leányvállalat alapítása. Az ugyanis statisztikai adatokon alapuló tény, hogy míg 1997-98 folyamán a magyar vállalatok inkább az Európai Unió országaiba vitték a tőkét, azt követően az irány megfordult, s 2000 óta már egyértelműen a közép- és kelet- európai országok a befektetések első számú kedvezményezettjei, az EU-ból pedig hozzuk vissza a tőkét.
Magyarország mindezek ellenére csupán a rendszerváltással egy időben kapcsolódott be a nemzetközi tőkeáramlásba, hasonlóan a többi exszocialista országhoz. A lemaradás felszámolására pedig csak sovány vigasz pillanatnyilag, hogy hazánk mind az egy főre jutó tőkekivitel nagyságával, mind a hozzávetőleg kétmilliárd dolláros, külföldön befektetett tőkeállománnyal abszolút nagyságrendben is messze megelőzi történelmi sorstársait - állítják a szakértők.
A kilencvenes évek első felében meginduló tőkeimport mellett hosszú évek kellettek, amíg végre 1995-96-ban megkezdődött a Magyarországról induló tőkekivitel felfutása is. Az adatok alapján 1997-ben és 1998-ban már számottevő, mintegy 400 millió eurós tőkebefektetés áramlott ki hazánkból, az orosz válság hatására azonban 1999-ben a korábbi években regisztráltak felére, mintegy 200 millió euróra esett vissza ugyanez a tétel. A 2000-ben elért 600 millió eurós tőkeexportból kiindulva idén december 31-ig pedig nem kizárt, hogy a kiáramló befektetések tömege eléri a 800 millió eurót - áll a Pénzügykutató előrejelzésében.
A 2001-es év első hónapja amúgy már önmagában kedvező eredményeket hozott a Matáv macedón telefontársaságban szerzett befektetése révén, ehhez a 301,5 millió eurós tételhez pedig további biztató kilátásokkal kecsegtet például az OTP Bank küszöbön álló szlovákiai bankvásárlása. Igaz, a legnagyobb magyar hitelintézet jóval kisebb összeggel járul majd hozzá az éves tőkeexporthoz, mint a Matáv. Az adásvétel ugyanis mindösszesen 700 millió koronára, megközelítőleg 17 millió euróra taksálható, jóllehet, az OTP Bank a szlovákiai Beruházási és Fejlesztési Bankban (IRB) 2003-ig további 1 milliárd koronás tőkeemelést is vállalt. Annál is inkább, mert még a szerződéskötéskor adják majd be a felek az engedélyeket a szlovák jegybanknak, a magyar Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, illetve mindkét ország versenyhivatalának.
A zöldmezős beruházások helyi kockázatok iránti érzékenysége azonban nem csak a Magyarországról induló befektetések szempontjából bír jelentőséggel. Ennek következtében viszont, ha egy országban javulnak a befektetési körülmények, a magyar tőkeexportőröknek már a Nyugat-Európából, sőt nem ritkán a tengerentúlról érkező cégekkel is fel kell venniük a versenyt. A nagyobb tőkeerővel és nemzetközi hálózattal rendelkező társaságok mellett egy kisebb hazai befektető viszont már nem igazán rúghat labdába. Nem marad más tehát, mint megpróbálni a kockázatosabb körülmények között lavírozni, a veszélyes elemeket pedig a helyi ismeretek és a már meglévő kapcsolatok segítségével kiszűrni - mutatott rá kérdésünkre Antalóczy Katalin.
Ebből kiindulva cseppet sem meglepő, hogy míg régebben Csehország, Lengyelország és Szlovénia volt a magyar tőkeexport kedvelt célcsoportja, ma inkább Romániába, Szlovákiába és Ukrajnába irányulnak a befektetések. Az már más kérdés, hogy a leányvállalat-alapítástól ódzkodva a magyar cégek külföldi invesztíciói mostanság gyakrabban öltenek testet vásárlásokban. Sőt egy időben még az sem volt ritka - állítja a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa -, hogy a tőkeexportőrök üzletrészvásárlásaiknál attól függetlenül döntöttek, hogy az passzolt-e a vevő cég profiljába vagy sem. A lényeg csak a befektetés tényében állt, amelyről úgy gondolkodtak, legfeljebb később majd átforgatják egy profilba vágó invesztícióba.
A hazai tőkeexport feladóinak egy részét azonban fölöttébb nehéz kideríteni. Míg ugyanis a tőzsdén jelen lévő cégeknek gyakorlatilag minden külföldi befektetése nyilvánosságot kap, a tőkekivitel másik része a nagyközönség elől elzártan folyik. Így például 1997-98 táján a tőkeexport mintegy 70 százaléka - két éven keresztül - Hollandiába irányult, ám máig sem került nyilvánosságra, hogy milyen konkrét ügyletekre.
Az A kategóriás tőzsdecégek külföldi érdekeltségei között szemezgetve figyelemre méltó, hogy melyek mekkora tulajdonrésszel bírnak az egyes külföldi társaságaikban. (Népszva, 2001. október 18.) Ebből kiindulva a jelentős külföldi hálózattal bíró Egis, Graphisoft, Richter és TVK mellett az elmúlt egy-két év "beszerzései" között szerepel a Mol tavaly begyűjtött 36,2 százalékos Slovnaft-részesedése, amely volumenében egyedül több mint a felét adta a 2000. évi 600 millió eurós magyar tőkeexportnak. Továbbá ugyancsak tavalyi akciónak számított a Danubius csehországi marienbadi gyógyforrások használati jogának, valamint a Lébecné Lazne szállodai ingatlanoknak a megvásárlása, ezzel körülbelül 10 százalékát adva az éves tőkekivitelnek.
Az idei vagy már esetleg a jövő évre átnyúló külföldi befektetési repertoárban az említett OTP-IRB üzlet gyakorlatilag biztos, hogy helyet kap. Ám nem oly régen még szó volt arról is, hogy a Mol stratégiai szövetségre lépne a horvátországi INA-val, s hallani lehetett olyan híreket is, hogy a Pick Ausztriában, netán Németországban jelenne meg - előretolt helyőrségként működő - értékesítési leányvállalattal.
A napi események persze azt igazolják, hogy nemcsak a tőzsdén szereplő cégek érdekeltek a külföldi befektetésekben. Nem is gondolkodhatnának másként, hiszen az életben maradásuk szempontjából ma az egyetlen járható útként a nemzetközi terjeszkedés jöhet szóba. A köztudatban elterjedt vélekedéssel ellentétben azonban azok a nagyhalak, amelyek a piaci játékszabályok szerint törvényszerűen lenyelik a kicsiket, nem várják meg az európai uniós (EU) csatlakozást. A határok a tőke előtt ma is nyitva állnak, a régió országainak EU-ba való belépése csupán intézményesíti majd az új közösséget, ahol már tényleg csak a nemzetközi hátterű cégek rúghatnak labdába.
(Népszava)
Ajánlat:
Korábban:
Járai szerint Magyarország tőkeexportőrré válik
(2001. március 6.)
Fizetési mérleg: 266 millió euró hiány januárban
(2001. március 5.)