A dokumentumot eddig az illetékes megyei törvényszékek büntetés-végrehajtási csoportjai küldték ki. A fogvatartottat a megyei büntetés-végrehajtási intézetbe hívták be, ahonnan a BVOP Központi Nyilvántartási és Szállítási Főosztályának döntése alapján irányították át abba az intézetbe, ahol a büntetését le kell töltenie.
A vezérőrnagy szerint az új rendszer praktikusabb, mivel a büntetés-végrehajtási szervezet által kiküldött felhívás már eleve a végleges intézetbe irányítja a fogvatartottat, ezzel enyhítik a megyei intézetek zsúfoltságát, nincs szükség a megyei intézetből a végleges intézetbe szállításra, továbbá kisebb súlyú ítéletek - például egy pár hónapos fogházbüntetés esetén - időzíteni is tudják az elítélt behívását, hogy a fogva tartás feltételei a legkedvezőbbek legyenek.
Csóti András szerint nemcsak a szabadságvesztés megkezdésében lesz nagy változás januártól, hanem annak letöltésében is. Úgy vélte, eddig nem volt teljes körű a társadalomba való visszailleszkedést segítő úgynevezett híd szerep, s bár hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak a reintegrációt segítő pártfogó felügyelőkkel, ők januártól a büntetés-végrehajtás állományához tartoznak. Segítségükkel már a börtönökön belül megkezdődhet a szabadulásra felkészítés: például megismertetik az elítéltekkel, hogyan kell okmányokat intézni, hogyan kell megírni egy önéletrajzot, milyen egy állásinterjú.
Ezeket a változásokat a januártól hatályba lépő új büntetés-végrehajtási kódex teszi lehetővé, amely a büntetés-végrehajtásban az országos parancsnok szerint egy együttműködésen és a bűncselekményekért történő felelősségvállaláson alapuló filozófiát jelent.
Az Országgyűlés által 2013 decemberében elfogadott jogszabályról Csóti András azt mondta: a kódex első alkalommal törvényi szintre emelte a büntetés-végrehajtási munkát, ennek üzenetértéke van és jogtechnikailag is nagyon fontos. Az idei év központi kérdése volt a büntetés-végrehajtás számára, hogy az új szabályozást a teljes személyi állománnyal megismertessék, a közel nyolcezer alkalmazottnak képzéseket tartottak, akiknek kivétel nélkül számot kellett adniuk tudásukról.
Csóti András szerint a legfontosabbnak azt tartották, hogy a büntetés-végrehajtási dolgozók ne csak a törvény szövegét, de annak üzenetét is értsék: amellett, hogy a jogerős ítéleteket biztonságosan, törvényesen és szakszerűen kell végrehajtaniuk, a legfontosabb - a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésüket töltőkön kívül - az elítéltek reintegrációja. Ehhez szükséges a fogvatartottak aktív közreműködése is, éppen ezért a törvény fontos szabályozó része az úgynevezett központi kockázatelemzési és -kezelési rendszer várható bevezetése - mutatott rá.
Hozzátette: ez azt jelenti, hogy meghatározott elítéltcsoportoknál egy sztenderdizált vizsgálati rend alapján felmérik az egyéni szükségleteket és veszélyforrásokat, ehhez igazítva meghatároznak egy egyéni kezelési tervet. Mindezt annak érdekében teszik, hogy a szabadságvesztés letöltésének pillanatában az elítélt készen álljon és képes legyen visszailleszkedni a társadalomba.
A reintegráció egyik legfontosabb elemének a munkakultúra elsajátítását, a foglalkoztatást nevezte, illetve azoknak a szakmáknak az ismeretét, amelyekkel jó eséllyel el lehet helyezkedni. Jelenleg a munkaképes elítéltek 75 százaléka dolgozik a büntetés-végrehajtási intézetekben és mintegy 2600-an vesznek részt képzésekben, 26 féle tanfolyamon 600-an szereznek képesítést, például háztartási karbantartónak, targoncavezetőnek, kertépítőnek, konyhai kisegítőnek tanulnak. Csóti András szerint nagyon fontos, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekhez kapcsolódó 11 gazdasági társaságban a rabok a szakmájukban gyakorlatot is szerezhetnek.
A börtöncégek - amelyek a pékségtől a vágóhídon át a varrodáig széles tevékenységi kört ölelnek fel - az elmúlt években több mint egymilliárd forint nyereséget termeltek. Ezt a pénzt teljes egészében új munkahelyek létrehozására fordítják, bővítve ezzel az elítéltek foglalkoztatási lehetőségeit. Tervezik például Északnyugat-Magyarországon, illetve Északkelet-Magyarországon egy-egy, a baracskainál kisebb pékség létrehozását.
Rabok dolgoznak a börtönférőhelyek bővítésén is: a zárkaajtókat, ágyakat is ők készítik, de a börtönőrök bakancsát is a cipőkészítéssel foglalkozó börtöncég állítja elő, ugyancsak a fogvatartottak munkája révén.
A büntetés-végrehajtási intézetek 142 százalékosan telítettek, a fogvatartottak száma meghaladja a 18 200-at. Jelenleg is folyamatban van a szombathelyi intézet bővítése 400, a martonvásári intézeté 175, a Budapesti Fegyház és Börtön bővítése pedig 50 férőhellyel. A segédmunkákat ezeken a helyeken is fogvatartottak végzik. Emellett az elkövetkező két évben 1000-1200 fős bővítést tervez az országos parancsnok Északkelet-Magyarországon, amire a költségvetés jövőre 4 milliárd forintot biztosít.
Ezek a fejlesztések meglévő intézmények bővítésére, illetve felújítására fókuszálnak, hosszú távon azonban Csóti András szerint 7000 férőhely kialakítására van szükség új börtönök építésével, hogy az európai normáknak meg tudjon felelni a magyar büntetés-végrehajtás. A parancsnok elmondta: jelenleg vizsgálják, hol célszerű új intézeteket létrehozni, ezen a jövő év második felében kezdenek el dolgozni.