A könny tartalmaz egy antibakteriális enzimet, a liozint, amely megtalálható a nyálban, és az anyatejben is. Az enzim megtámadja a sejtfalat, poliszacharid összetevőit tönkreteszi, így gyengítve a baktériumokat, hogy aztán ezek könnyebben megsemmisíthetők legyenek.
Ez az enzim a születéskor négy genetikusan meghatározott immunológiai adottság egyike, egy baktericid kémiai anyag.
Az Alexander Fleming által 1922-ben felfedezett liozim rendelkezik egy úgynevezett piezoelektromos tulajdonsággal,
amely által a mechanikai energiát elektromos energiává képes átalakítani.
A piezoelektromos jelenség , amikor bizonyos anyagokban nyomófeszültség, húzófeszültség hatására a kristályszerkezet eltorzul és ettől szétválasztódnak a töltések, elektromos mezőt keletkeztet. A folyamat visszafelé is működik: áram hatására bizonyos kristályokban deformáció történik. Nem csak a kristályok, hanem a csont, a fa, az ínak, fehérjék is rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal.
A piezoelektromos anyagok, mint a kvarckristályok a mindennapi életben is jelen vannak pléldául a mobiltelefon rezgő alkatrészében,
de a mélyóceáni hanglokátorban is ez működik.
Hogy a liozim enzim piezoelektromos tulajdonságát tanulmányozzák, a kutatók az enzim kristályos formáját filmre alkalmazták, aztán mechanikai erőt fejtettek ki a filmekre és rögzítették a generált elektromosság mennyiséget.
A liozim biológiai anyag, ezért orvostudományban kerülhetne felhasználásra. Mivel az enzim nem toxikus, alkalmazni lehetne pl. orvosi implantátumok elektromosan aktív, antimikróbás bevonataként.
A kutatók úgy gondolják, a jövőben a liozim enzimet használni lehetne áramforrásként az emberek testében használatos orvosbiológiai eszközöknél, és a gyógyszerek felszabadulását segíteni és kontrollálni lehetne vele.
(Forrás: Live Science)