Nemcsak a Caprival harcba induló Ford és a Mantát kínáló Opel akart minél többet profitálni a Ford Mustang minden képzeletet felülmúló amerikai sikere után Európában is megjelenő sportkocsi-lázból, s japán legnagyobb autógyártója, a Toyota is beállt a piaci tortából szeletet kérők sorába. A távol-keleti cégek a hatvanas években kezdték megvetni lábukat az Ázsián kívüli kontinenseken. A Toyota modelljei adták a legnagyobb részt a japán személyautó-gyártás ötödét kitevő exportba: az évi 1,1 milliós darabszámból mintegy 400 ezer autót értékesítettek külföldön. Elsősorban az Egyesült Államokban szerepeltek jól. A Corollán és a Coronán erősen érződött is az amerikai hatás - egy világszerte eredményesnek szánt sportkocsit másképp kellett tervezni. Bár voltak korábban japán sportautók - a mindössze 342 darabos szériában gyártott Toyota 2000 GT, a Mazda Cosmo 110S, az Isuzu Bullet vagy az 1969-ben megjelenő Datsun Z -, hagyományokról túlzás volna beszélni, nemigen voltak tehát gyökerek, kötöttségek.
Amerika két sláger-Toyotája közé pozícionálták a középkategóriás Carina alapjaira épített, 1967 óta fejlesztett, Celicának keresztelt kétajtós kupét. 1970 novemberében, a 17. Tokyo Motor Show-n láthatta először a közönség, gyártása egy hónappal később indult. Felfedezhetők ugyan rajta az Oldsmobile Toronado és a Chevrolet Camaro stílusjegyei, az egy évvel korábban bemutatott Toyota EX-1-es tanulmányautó vonásai is visszaköszönnek róla, de a Celica az európai ízlésnek és méreteknek is megfelelt.