Toyota Celica - Közeli egy keletiről

Kevés veteránkorú, közülük még kevesebb bemutatásra méltó állapotú japán autó van hazánkban, ezért lapunkban sem igen szerepeltek ilyenek - eddig. A Toyota Celica első generációjának és egy megkímélt magyarországi példánynak a történetét Féjja Zsolt ismerteti. A képeket Papp Zoltán készítette.

1998-ban következett be nagyobb változás a Celica sorsában. Bakos Andráshoz, Érdre került, aki darabokra szedte, majd újjáépítette. Szeme előtt azonban nem az 1975-ös, eredeti állapot lebegett, hanem annak a raliváltozatnak a képe, amely a hetvenes években a RAC ralikon ért el eredményeket. Így lett a gyári színkódnak megfelelő sötétzöld a karosszéria, és így kapott szintén korhű, fekete Bridgestone könnyűfém keréktárcsákat az autó.

A kímélő bánásmód ellenére azért látszik a kor a kocsin, de néhány apróbb hiba kijavítása csak közelebb hozza gondos tulajdonosának szívéhez járművét. Beülve az utastérbe rögtön ráérez az ember a régi japán autók hangulatára, az első és a hátsó oldalüvegek leengedése után pedig végképp beleszeret a Celicába. Könnyedén indul a motor, hangja kellemes, igaz, nem ellenőriztem, igazuk volt-e az akkor még új típusnak számító Celicát tesztelő kollégáknak, akik 120 km/órás sebesség felett hirtelen felerősödő szélzajra panaszkodtak - veteránkedvelő ezt már nem akarja megtapasztalni. A váltó kicsit lassan kapcsol - íme, az apróbb hibák egyike -, a hátul merev tengelyes futómű rossz úton, tehát útjaink jelentős részén hihetetlenül dobál, az élményhez viszont ez is hozzátartozik.