Le a súllyal!
Az XP4 rekordgép, amelyet Lemon épített, és az XP3, amellyel Wolverton oldalkocsis sebességi rekordot állított fel, látszólag nagyon hasonlított a szériagépre. Belül azonban számottevő különbségek voltak a bárki által megvásárolható modellhez képest. A sok kézi munkával kialakított rekordgépek közül az XP3 a szokásos alumíniumötvözet forgattyúsházat kapta, de az 1229 cm3-es (furat 68,58 mm, löket 82,55 mm) XP4-nek magnéziumötvözetből készült a blokkja, s az olajpumpa 30 psi nyomással juttatott olajat a három helyen csapágyazott főtengely siklócsapágyaihoz, míg a szériamotorok még csak a hajtókarok által felcsapott olaj kenésére voltak ítélve. A hajtókarok és a dugattyúk speciális anyagból készültek, a tömegcsökkentés érdekében, amit lehetett, furatokkal láttak el, többek között a vezérmű közlőfogaskerekét is. Mivel kezdetben bajok voltak az amerikai gyártmányú gyújtómágnessel, végül egy svájci gyártmányú Scintilla Vertex berendezést találtak alkalmasnak a feladathoz. Némi magyarázatként megjegyzem, abban az időben nem volt általános a 6000/min. főtengelyfordulat a motoroknál, és emiatt a gyújtómágnesek többsége nagy fordulatszámon képtelen volt kielégítő szikraintenzitást nyújtani.
Lemon a vázat vékonyfalú csövekből hegeszttette, és fent említett módosításokkal elérte, hogy az XP4 tömege 40 fonttal, vagyis közel 18 kilogrammal volt kevesebb, mint az XP3-é. A figyelem még a karburátorra is kiterjedt, és a Schebler cégtől különleges, alumíniumból öntött karburátort rendeltek. Amikor Lemon a leszállított szerkezetben rézből készült fúvókát talált, visszaküldte a gyárba, követelve, hogy azt is könnyűfémből gyártsák le.