ACE XP4 - A leggyorsabb amerikai

Egy nyolcvan évvel ezelőtti szenzációt és a híres eset hátterében meghúzódó eseményeket idézi fel Alan Cathcart. Fotó: John Owens.

Találkozás a hőssel

Néhai Charles "Red" Wolverton az egyik legbátrabb amerikai motorkerékpáros volt a régi időkben. 83 évesen még mesélt nekem az Ace-rekordról, olyan friss emlékezettel, mintha minden csak előző nap történt volna. De nem a rekord volt az egyetlen hőstette két keréken.

"Denverben (Colorado állam) nőttem fel, és ott kezdtem versenyezni 1918-ban, egy ezres Harley-vel. Akkoriban az Excelsior-dealernél dolgoztam, és amikor bajok voltak a Henderson négyhengeresekkel amiatt, hogy Denver 1600 méterrel van a tengerszint felett, s ritkább a levegő, a gyárból Arthur Lemont küldték ki a helyes beállítás megtalálásához. Jól összejöttünk munka közben, s hamarosan felajánlott egy helyet Paul Anderson és Maldwyn Jones mellett, a gyári csapatban. Jól mentek a dolgok, felállítottunk egy csomó rekordot, különösen a fapályákon voltunk sikeresek, mint a laureli (Maryland állam) 1 1/8 mérföldes körön, ahol egy csomó versenyt nyertem. Az Excelsior v-kéthengerese elég jó motor volt, bár meg kell mondani őszintén, hogy azok a versenyek nem kis részben tesztek voltak, a megbízhatóság és a bátorság, vagy ha úgy tetszik, az őrültség próbái. Sok jó versenyző sérült meg súlyosan, vagy lelte halálát a pályákon. A versenyzők egymást szorosan követve száguldottak körbe-körbe, és a legtöbb baleset azért történt, mert az előtted haladók valamelyike hibázott, és a többiek a nagy sebesség miatt már nem tudták kikerülni. Aztán voltak egyéb kockázatok is. Emlékszem, egy futamon egy Indian-versenyző, Bill Minnick mögött mentem, aki szenvedélyes bagórágó volt. Az utolsó kör kezdetén kiköpte szájából a bagót, és ez a dohányfőzelék épp a szemüvegemre csapódott. Naná, hogy győzött!"

"Egy Miller nevű ember, aki az Ace egyik tulajdonosa volt, rábeszélte Lemont a világ leggyorsabb motorkerékpárjának megépítésére. Ez 1923 márciusában történt. Lemon azt mondta, rendben, de szüksége van egy fékpadra. A fékpad ára 7500 dollár volt, csillagászati összeg abban az időben. Miller azt mondta, okay!, és a következő héten megérkezett a fékpad. Elkezdtük a munkát április elsején, és épp elkészültünk, hogy Terpening rajthoz állhasson a géppel a nemzeti bajnokság rochesteri futamán július 4-én, három hónappal a munka megkezdése után."

Lemon a lehető legkönnyebb motorokat akarta építeni, ezért a forgattyúsházakat magnéziumból szerette volna legyártani. Abban az időben azonban nem volt könnyű olyan céget találni, amely erre a munkára képes lett volna. Volt egy öntöde Buffalóban, az Aluminium Company of America, Lemon nagy nehezen rábeszélte őket a motorház elkészítésére. Hosszas próbálkozás után végre elkészült két készlet, amelyek közül az egyik megsemmisült, amikor a motor felrobbant a fékpadon. Eredetileg Arthur két motort akart építeni, de ezután már csak egyet tudott megcsinálni magnéziumötvözet forgattyúsházzal, a másikhoz maradt a széria aluöntvény. Ez utóbbit XP3 kóddal jelöltük, hogy ezzel is egyértelmű legyen a két változat teljesítménykülönbsége. Az XP3 és az XP4 között végül 10 lóerő eltérés volt, azért is, mert az XP3-ashoz szériagyártású hengerfejet használtunk."