Ez azonban kevés volt az üdvösséghez. Házon belül nem sok sikert vártak a kocsitól, ráadásul a General Motors akkori irányelvei szerint a Pontiac nem gyárthatott volna ilyen modellt. Ezért a GTO az első évben csak a LeMans egyik választható felszereltsége volt, így kerülték meg a cégen belüli bürokráciát.
Persze, most már nem halogathatjuk annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy az utolsó csavarig amerikai autó miképp kaphatott ilyen olaszos hangzású nevet. Az ötlet a korábban idézett Jim Wangerstől származik, aki nemes egyszerűséggel elcsaklizta a Ferraritól a GTO, azaz Gran Turismo Omolagato elnevezést, melyet az olaszok a versenyzésre is alkalmas Ferrari jelölésére használtak.
Nem is kis megütközést keltett ez autóskörökben, a Car and Driver például így írt: "Az autórajongók meglehetősen negatívan reagáltak, amikor a Pontiac közzétette, hogy a Tempest új sportváltozatát GTO-nak kereszteli. A rajongók - akárcsak mi is - úgy érezték, hogy a Pontiac olyan nevet használ, amelyhez nincs joga."
A kezdeti ellenérzések szinte abban a pillanatban megszüntek, amint az újság két, közel azonos GTO-t kapott tesztelésre. Persze, rögtön össze akarták hasonlítani a Ferrari GTO-val, de a nagy párbaj szervezési nehézségek miatt sehogy sem jött össze.
Végül külön-külön vezették a két autót, és a következő eredményre jutottak: "Tesztjeink azt mutatták, hogy nincs igazi alapja a Pontiac és a Ferrari összehasonlításának. A gyorsulási versenyeken a Pontiac győzné le a Ferrarit(!), de bármelyik amerikai versenypályán a Ferrari gyorsabb lenne, mint a széria Tempest GTO. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a NASCAR versenyekre felkészített változat bármelyik Ferrarival felvenné a versenyt, még a közelmúltban bemutatott 250 LM-mel is. Azt is kiemelnénk, hogy a széria Pontiac bármelyik utcai Ferrarit elverné a versenypályán, beleértve a 400 Superamericát is."