A tesztelők lelkesedése nem volt túlzott, ráadásul a 3400 dolláros Pontiac GTO megvásárlása egy kisvárosi tanár számára sem jelentett túl nagy érvágást, míg a húszezer dollártól induló Ferrarik csak a gazdagok számára voltak elérhetők. Így esett, hogy az eredetileg tervezett 5000 helyett 32 000 GTO fogyott el 1964-ben. Ebben persze az ügyes marketing is nagy szerepet játszott.
"A GTO futóműve kemény, kipufogója nem a suttogásért fog díjat nyerni. A fogyasztásával pedig végképp nem érdemes dicsekedni" - írta egy korabeli reklám, melynek minden szava igaz volt, de senkit sem érdekelt. Az emberek rajongtak a 325 lóerős motorért, a piros csíkkal díszített sportgumikért, a háromfokozatú padlóváltóért, a krómozott légszűrőházért és a rekedten bömbölő ikerkipufogókért. Meg persze az elképesztő vezetési élményért.
Kilencvenhat kilométer/óra sebességre 6,5 másodperc alatt gyorsult fel a másfél tonnás kocsi, csúcstempója pedig 200 km/h felett volt. Ijesztő adatok, főleg ha tudjuk, hogy 1967-ig csak dobfékekkel volt rendelhető a GTO, és a szervo nélküli változatban bizony sokat kellett tekergetni a pálcikavastagságú volánon az ellenkormányzáshoz.
Márpedig az ellenkormányzásra gyakran szükség volt. A Car and Driver korabeli tesztje szerint nagy gázadásra megindult a kocsi fara, és két tesztpilóta is megpördült vele. Igaz, azt is hozzátették, hogy jóindulatú a kocsi, ami mai szemmel nézve mindenképpen megmosolyogtató.
Az extrafelszerelésekhez visszatérve érdekes dolgot fedezhetünk fel. Mivel a Pontiac nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebbeknek is meg akart felelni, a vad GTO-ból könnyedén nyugdíjasnak való autót lehetett varázsolni.
Aki a kétfokozatú automata váltót, a hosszabb áttételű differenciálművet és kormányt, valamint a kocsi tömegét növelő extrákat - például elektromos ülésállítást - választotta, teljesen más karakterű autót kapott, mint aki a négyfokozatú váltó, a sportfutómű, a kis áttételezésű kormány, a rövid differenciál vagy a három - több mint húsz lóerős teljesítménynövekedést okozó - duplatorkú karburátor (Tri-Power) mellé írta be az ikszet a megrendelőlapon.