Elfelejtett háromkerekű - Cudell tricikli

Albert de Dion, egy vagyontalan francia gróf készítette egykor az első, nagy darabszámban eladott, belső égésű motoros járművet. Ezt a licencet vásárolta meg az aacheni Cudell cég, amelynek a háromkerekűekkel folytatott kalandjáról Manfred Nabinger számol be, a fényképeket Andreas Beyer készítette.

Volt egy további szabályozási lehetőség is. Az ülés előtti kis karral (vagy a kormányon) széles tartományban lehetett a gyújtási időpontot megválasztani. A három emeltyű mozgatása tökéletes ellenőrzést biztosított a motor fölött. Ha olyan változók, mint az üzemanyag-minőség, a levegő nedvességtartalma, a gázosítás hőmérséklete és a gyújtás folyamata erősen nem befolyásolnák, az egész majdnem gyerekjáték lenne...

Mivel a hajtóműben nem volt kuplung, a vezetőnek minden megállásnál a dekompresszorral és a kormányon lévő megszakító-kapcsolóval kellett a motort lefojtania. Újraindításnál is szükség volt némi praktikára.

Leginkább lejtőn fölfelé indulásnál adódtak nehézségek: a szabadonfutós pedálmű, amely láncon és primer áttételen keresztül hatott a motorra, nem nyújtotta a szükséges nyomatékot, ezért inkább betolással kellett startolni. Menet közben, hegyre föl is hathatós segítség volt a pedálhajtás, ha a motor már nem bírta szuflával. Így ismét volt nyomaték, és a motort is lehetett kímélni.

A váz elülső részére felcsavarozott lemezdobozban volt az akkumulátor. Akku nélkül a motor nem futott, legfeljebb a vezető. Ajánlatos volt egy tartalékot is vinni, ha nem akarták a pedálokat agyonhasználni... A rugózás 1898-ban de Dionnál még nem volt téma, az elektromos világítás még kevésbé: egy hosszabb kirándulás után csak az olajlámpa mutatta az utat hazafelé.