A csábító - Jeep Wrangler 2.4 Sport

Komisz egy autó ez a Jeep. Megismerkedésünktől fogva olyanokat suttogott a fülembe, hogy "gyerünk, arra rövidebb!", vagy "ezen még át tudunk menni!". És komolyan gondolta!

Körtével (lásd, idd szavait az előző oldalakon) szemben Bertalan kollégával azért csak felkergettük a dombra a Wranglert, és esélyünk sem volt kihasználni képességeit. A havas-nyálkás-nyúlós terep meg sem kottyant neki, fel vagy le, árkon-bokron gond nélkül kalauzolt, gázolt, repített. Csak elképzelni tudom egyéb tapasztalatok alapján, mit tudhat egy profi offróderrel a volánja mögött - na, majd legközelebb kipróbáljuk.

Nézze csak a videót: picit azért nyúztuk a Wranglert

Mert remélem, hogy lesz legközelebb, amikor már meleg van, süt a nap, és jól szét lehet majd szedni, levetkőztetni a Jeepet. Tető, ajtó le, szélvédő előre, kapaszkodás a bukócsövekbe, aztán hajrá, szép, szabad az élet.

Ja, és még annyit, hogy a motor ereje, a nyomaték szerintem bőven elég - ha még nekem is fura, hogy ezt mondom. Talán sosem volt még olyan autó a kezeim között, amellyel ne mentem volna legalább százharminccal - a Wrangleré a dicsőség. De városban, közúton, sehol nem éreztem, hogy kevés lenne, sokkal inkább azt, hogy ezt azért annyira nem szereti, menne vissza a helyére, az erdőbe - homokos tengerpart híján.

ki