Meg nem értett zseni - Honda Legend-teszt

A Honda új Legendje tele van modern műszaki megoldásokkal, csak éppen semmi sem olyan jó, mint amennyire fényezik.

A Honda mérnökei a belső kialakításakor már sokkal jobb munkát végeztek. Ez azért érdekes, mert a mai új autóknál általában azzal találkozunk, hogy kívülről látványos, belül pedig gagyi. Ez legfőképpen az amerikai gyártók modelljeire igaz. Ezek szerint a Honda pont szembemegy ezzel a trenddel, ugyanis a Legend belseje nagyon rendben van. Szép ívek, megfelelő anyagválasztás és kiváló minőség jellemzi. Kár, hogy a rengeteg funkció miatt egy kicsit kapcsoló-káosz uralkodik el a vezető körül. Csak a kormányon 17 gomb van, plusz az automataváltó kézi kapcsolói. A műszerek mellett is van további hat, még szerencse, hogy az ajtóra csak a logikusak kerültek.

A középkonzol már-már átláthatatlan, sok-sok nap gyakorlás után biztos van valaki, aki ránézés nélkül eligazodik rajta, nekem egy hét után sem ment. Sajnos a központi vezérlőegység a BMW i-Drive rendszerét jutatta eszembe, csak ez megint egy kicsit más elv alapján működik. Direkt teszteltem az ismerőseimet, hogy ki hány perc alatt tud átállítani különböző paramétereket. A legtöbbjük idő előtt feladta. De mindegy, aki megveszi ezt a kocsit, és egyszer kiigazdodik rajta, az már biztosan nem felejti el a kezelés mikéntjét. A váltó környéke ismét letisztult, itt már csak az ülésfűtés és szellőzés gombjai vannak.

A Legend ergonómiája tehát nem tökéletes, de az autó utasterének a hangulata az. Egy kifinomult utazólimuzin, kellemes anyagokkal, színekkel, minőséggel. Zajt alig hallani menet közben, ugyanis a rafinált japán kocsi az audiorendszerén keresztül olyan hangokat bocsát ki, amelyek ellentétes frekvenciájuk révén szinte teljesen kioltják a menetzajokat. Kényelem terén nem sok kifogás érheti az autót, az egyetlen, de annál bántóbb hiba a hátsó láb és fejtér viszonylagos szűkössége. A csomagtartó rendben van, jól pakolható, bár az alja nem sima, ezért kissé furcsa.