Az észérvek halála - smart fortwo

Egy autó, amely elvileg logikus gondolatmenet alapján készült, de mégsem az, ami. Városba jó, csak éppen sokat eszik, és eszméletlenül drága.

Felhívnánk minden smart-rajongót vagy a márka iránt elkötelezett olvasót, hogy az alább leírtak megzavarhatják lelkiállapotukat, felkorbácsolhatják indulataikat! Érdekes kezdés egy mezei teszthez, de az alábbiakat olvasva érteni fogják, hogy szükség volt rá. Nálunk járt ugyanis a smart fortwo, az ötletes városi kisautó. Sőt, nem is az első, hanem bizony már az új modell. Ezres motorral, 84 lóerővel, jól felszerelve. A végén a bizonyítvány mégsem jó. Hogy miért nem? Hát vegyük csak sorjában.

A smart attól a meglehetősen logikus és számomra szimpatikus alapgondolattól vezérelve fejlesztette ki a fortwo-t, hogy a városi közlekedést optimalizálni kell. Teljes mértékben értem a gondolatmenetet, sőt autóversenyző létemre még támogatom is, hogy a városban kisebb autók kellenek. Egyrészt, ahogy megfigyelhető egy egyszerű nyári napon, a dugókban a legtöbb gépjármű-tulajdonos magában jár. Ergo teljesen fölöslegesen hozza magával az üres üléseket, nagyobb kasztnit és pöfögteti az orrunk alá a nagyobb motor által a rengeteg üzemanyagot. Nem jó ez így. Városban, aki tud, az járjon kisautóval, így kevesebb helyet foglal, könnyebben parkol, rövidebbek a sorok, több átfér a lámpánál. A kisebb autót kisebb motor is nyugodtan kiszolgál, ami túl nagy technikai fejtegetés nélkül is belátható, hogy kevesebbet eszik. Márpedig kevesebb üzemanyag elégetéséből bizony kevesebb károsanyag keletkezik, vagyis amellett, hogy spóroltunk a hellyel, még a környezetet is védjük. Egyszerű. Már csak az kéne, hogy az emberek ilyen autókat vegyenek.

Nos, elvileg erre mozdult rá a smart, amely elénk tárt egy ilyen autót. A gond csak az, hogy nem átgondolva. Bár a DaimlerChrysler még a mai napig ragaszkodik hozzá, hogy ez a márka talpra fog állni, azért a piaci elemzők évről évre egyre rémisztőbb vezetéseget emlegetnek, meg időközönként felmerül az eladás gondolata is, amelyet mindig tagadnak. A kitartás becsülendő, az azonban érthetetlen, hogy még mindig miért ugyanazon a vakvágányon bolyongnak fel-alá, ahelyett, hogy valamelyik irányba előrelépést érnének el.

Tudjuk, hogy a magyar autóvásárló nem éppen az átlag európai uniós szintet képviseli, de azért érdemes lenne piackutatást végezni a hazai reakciókból. Akinek tetszik, az is sírógörcsöt kap az autó ára hallatán, amit a tesztautó még a fogyasztásával is megspékelt. A teszt elején úgy gondoltuk, hogy az lesz az anyag címe, hogy legalább takarékos, de már tudjuk, ez sem igaz.

A kicsi autó pedig formára szebb lett, sőt még nagyobb is. A 19 centiméteres hossznövekedést mondjuk meg nem mondtam volna, de az azért megfigyelhető, hogy nagyobb lett. A tridion cella - ami az autó merevségét adja - kicsit másabb alakot öltött, de a ráaggatott műanyagokon is változtattak. Az orr kicsit vadabb, a fényszóró macskásabb, hátul pedig különálló kis bumszlik vannak. Az alap megjelenés szinte ugyanaz, csak éppen mégis más. Kívülről kicsit ijesztő az autó egyterűs magasságához társított kispolskis szélessége, de a hátul a széles nyomtáv már megnyugtató. Ugyanakkor a virsli első gumik szintén nem szimpatikusak, de erre is megvan az ok.