Az észérvek halála - smart fortwo

Egy autó, amely elvileg logikus gondolatmenet alapján készült, de mégsem az, ami. Városba jó, csak éppen sokat eszik, és eszméletlenül drága.

A kis smart legnagyobb meglepetése az utastere, ugyanis belülről nagyobbnak érződik, mint amilyennek kívülről látszik. Természetesen ezekkel a méretekkel csak kétszemélyes, de annak a kettőnek hatalmas hellyel. Két nagy testű férfi esetében lehet csak gond a válltérrel, de a fej- és lábtér optimális. Érdekes, hogy a csomagtartó ebben az autóban kézzelfogható közelségben van, de így legalább nem kell kiszállni az autóból, ha onnan akarunk kivenni valamit. A tárolórekeszek terén azonban visszalépést tapasztalok, ugyanis csak nagy polcok vannak, meg két kicsi ajtózseb. Persze ezek a polcok akkorák, hogy simán belefér sok minden, csak éppen akkor csörög is.

A műszerfal viszonylag egyszerű, de jól átlátható, kicsit furcsa, hogy elég ritka a kilométeróra kiosztása, mert így olyan szélvészgyorsasággal vágtat végig a mutató, mintha csak egy sportkocsiban ülnénk. Aztán kiderül, hogy csak 50-re gyorsultunk fel. A hifi kezelőegysége viszont hatalmas, elég lett volna kisebb is, igaz, cserébe jól szól. A fűtés-szellőzés megint egyszerű, csak éppen a megfelelő hőfokot nehéz eltalálni. Az utastér egyébként elég igényes, de valahogy mégsem tökéletes. Az anyagok tetszenek, sőt az összeszerelés is, de mégis folyamatosan felcsengtek zörgő hangok az autó különböző részeiből. Érdekes, mert a vezető mögött, a csomagtartó alatt elhelyezett kis háromhengeres hangját elég jól sikerült elszigetelni. Igaz, nagy gyorsításra azért előtör a Singer varrógép.