Az észérvek halála - smart fortwo

Egy autó, amely elvileg logikus gondolatmenet alapján készült, de mégsem az, ami. Városba jó, csak éppen sokat eszik, és eszméletlenül drága.

Eredetileg hamarabb ki akartam fejteni, de csak most jutottunk el ideáig, hogy mennyire nem kell egy ilyen motor ebbe az autóba. A Mitsubishitől származó ezres turbós erőforrás remekül hangzó 84 lóerős teljesítményt produkál. Ez a gázpedál lenyomására érződik is, azonban a Getragtól származó immár "csak" ötsebességes váltó olyan lassan vált, hogy amit nyerünk a motorerő által, azt elveszítjük a váltásnál. Automata üzemmódban nagyon rossz a döcögős váltás, kézzel kapcsolgatva már valamivel gyorsabb, de így is sem az igazi. Az autó rövid tengelytávjából adódóan ráadásul a smart úgy bólogat a váltások pillanatában, mintha a világ létező összes lankás részét egybefüggő országúttá gyúrták volna.

Visszatérve a motorra, a továbbfejlesztett háromhengeres erőforrással igazából nincs sok gond. Erős, egy jó váltóval menne is. Csak éppen a smart alapmotivációját nem teljesíti, ugyanis nem fogyaszt keveset. Egy másik autós média képvislőitől hallottam korábban, hogy náluk bizony a smart sokat evett. Nyomták neki, gondoltam. Aztán nálunk volt, hasítottunk vele Budapesten, és poénból elgurultam vele autópályán Debrecenbe. A végeredmény: városban 8,5- 9 liter, folyamatos 130-140-nel autópályán pedig kereken 7 liter. Magyarul semmivel sem eszik kevesebbet, mint egy átlag kisautó, sőt inkább többet. Innentől kezdve megdőlt a környezetet védem logika is, maradt tehát "a könnyű vele városban közlekedni, parkolni" szlogen