Lassan két éve már, hogy Kovács úr járatja a divatos életmódmagazint, rákapott a szörfözésre, újra elkezdett teniszezni, vett egy méregdrága biciklit, odafígyel az étkezésre, különös tekintettel a káros gyökökre, és nem mellesleg rendszeres időközönként felpakolja a családot, hogy meg se álljanak egy wellnesshotelig (a svédasztalos reggeli, uszoda, szauna benne van az árban, a masszázsért külön kell fizetni). Kovács úr nem csupán leadott öt kilót, de jobban is érzi magát, a kollégák közül többeket ugyancsak szörfdeszkára állított, rendszeresen vele is tartanak, ha feltámad a szél és lehet rohanni az egyik közeli tóhoz. Kovács úr szépen felmálházta a legújabb vitorlát és szörföt a családi járgányra, majd irány a tópart, ahol egymást érték a szebbnél szebb szabadidőautók és terepjárók.
És a gondok itt kezdődtek, Kovács úr ugyanis más szemmel kezdett el nézni addig hőn szeretett autójára, amely nem tudott lépést tartani gazdája hirtelen felgyorsult életvitelével. Kovács úr hónapok óta a katalógusokat bújja, nehéz ügy, hiszen terepjárót nem akar venni (földutat csak repülőről lát időnként), ám valami olyasmi kéne, ami nem lóg ki a tóparton ácsorgó SUV-ok falkájából. Kovács úr egy reggel szép színes autóreklámot talál a postaládájában, amely ördögi mosolyt fakaszt precízen borotvált arcára. A család belülről észre sem veszi majd a váltást, ám kívülről el lesznek ragadtatva a haverok. És Kovács úr megvette élete harmadik Volkswagenét.
Kovács úr elment virágokat szedni
Kovács úr, miután leparkolt otthon új szerzeményével, elégedetten járta körbe. Ujjaival végigsimította a tetősíneket, megkopogtatta az autóra szerelt műanyag védőlemezeket, majd elkezdte számolni az óriási felni küllőit. Hétnél folyamatosan összezavarodott, ezért inkább feladta, majd fütyörészve bement a házba, és egy hajtásra megivott fél liter ananászlevet. Szép az élet!