Az évek alatt már többször kifejtettem, hogy a városi miniautóknak van létjogosultságuk. Ez nem nagy gondolat, hiszen a Smart már 1997-ben bevezette kétülésesét (amely később, a négyszemélyes változat megjelenésekor a Fortwo típusnevet is megkapta). Nekik is szemet szúrt, hogy az emberek általában egymaguk utaznak a városban, miközben teljesen fölöslegesen használják a túlméretes, túlmotorizált családi autójukat. Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki kicsi, de biztonságos minivel járkálna, amely könnyebb, kisebb motorral rendelkezik, ezáltal kevesebbet fogyaszt, és ami még fontosabb: kevesebb káros anyagot is bocsát ki. Egy ilyen kisautóval könnyebb a parkolás, és bizony egy lámpánál is többen átjutnak egy zöldre, vagyis a dugók is csökkenthetők.
Ha mindenki miniautóval járna - de nem jár. Miért nem? Hát egyrészt azért, mert igazán parányi autója eddig csak a Smartnak volt, de az sem mindenki számára elérhető áron. Manapság már két- és hárommillió forint között lehet venni egy kisautót, miközben a Smart bőven hárommillió felett indul.
Az ezres turbós új Fortwo tesztjében már kifejtettem, hogy az új Smart szerintem zsákutca. Nem lett olcsóbb, az alapkoncepcióval ellentétben nagyobb, és nagyon drága. Erre most jött a Toyota, amely még nagyobb miniautót készített, még drágábban. Valaki látja ennek az értelmét?
Azt hittem, utálni fogom, de nem sikerült. Elölről szerintem borzasztóan néz ki, de oldalról sem szeretnék bele. Mindez azonban egy szempillantás alatt elillant, amint elkezdtünk menni vele. Ugyan városi mininek szerintem túlméretes, de végre nem csak és szigorúan kétszemélyes.
Nincs három méter hosszú, mégis két üléssora van. Sokan mondják, hogy négyszemélyes, de ez csak az ámítás. A vezető mögött nem fér el senki, akinek lába van. Kisgyereknek gyerekülésben esetleg jó, de az autó valójában háromszemélyes. Mindezt úgy oldották meg, hogy a műszerfal aszimmetrikus, a kesztyűtartó helyén csak egy kis mappatartó van. A jobb első ülést így jóval előrébb lehet húzni, mint a vezetőülést, és akkor mögé már valaki befér lábakkal. Érdekes érzés így vezetni, utoljára akkor láttam ilyet, amikor Seat Leon Supercopa versenyautóval vittem vendégeket körbe a Hungaroringen. Mondanom sem kell, hogy a két autó között van némi különbség.
Ha nem használjuk a hátsó két padot - mert fotelnek azért nem nevezném -, akkor egyből csomagtartó lehet, az ülések egy mozdulattal előredönthetők. Négyüléses elrendezésben ugyanis körülbelül egy esernyő és egy ásványvizes üveg fér el hátul.
Az iQ térkínálatban tehát zseniális, de nem ez az egyetlen erőssége a Smarttal szemben. A futóműve egyszerűen kategóriákkal jobb, mint a konkurensé. A virsligumikon esőben ez is bizonytalan, de az ESP ilyenkor is megold helyettünk mindent. Száraz úton a kanyarstabilitása meglepő, de ami még ennél is meglepőbb, az a nagysebességű stabilitása. Autópályán csak a szél tudja kicsit összezavarni, de még autópálya tempó felett is szokatlanul stabil. Ilyenkor már egy Smart kóvályog, míg az iQ gyönyörűen fut. A hangszigetelése is annyira jó, hogy alig tűnik fel a száguldás, még hosszabb távon is elviselném.
Már csak azért is érdemes ezt leírni, mert az iQ-t igenis jó vezetni. A kormányzása sokkal közvetlenebb, mint a Smarté, másrészt a kormánykerék maga is zseniális. Ilyet kéne minden Toyotába, a Yaris volánja ehhez képest egy igénytelen műanyagdarab. Az iQ fordulóköre már-már pofátlanság, hiszen egy szélesebb főúton simán megfordul, nem kell ipszilonozni. Olyan érzés, mintha a hátulját leszúrnánk, és az eleje megfordulna körülötte. A futóművet már eleget dicsértem, a fékre sem tudok panaszkodni, a motor-váltó egység pedig bevált páros.
A Toyota új egyliterese háromhengeres, ezért kicsit Singer varrógépszólamban szól, de talán ez az egyetlen baja. Majdnem 70 lóerőt tud, ami egy városi mininek bőven elég. Az iQ a legkisebb motorral sem játszik alárendelt szerepet a városi közlekedésben, való igaz, néha pörgetni kell. A váltó pontos, túlságosan is. Igazából csak a motor étvágyába tudok belekötni, a menetteljesítményekkel nincs bajom. Kicsit sokalltam azonban az eleinte mért hétliteres átlagot, de miután elkezdtem megfontolni a váltásjelző utasításait, az átlag lassan lement 6,1 literre. Itt sincs tehát hiba.
Az iQ az az autó, amelyet a Smart már tizenkét éve szeretne megépíteni. Zseniális mini, amely biztonságos, jól felszerelt, meglepő helykínálattal és felszereltséggel. Mondanám, hogy tökéletes, de ehhez még hiányzik nekem valami. Még egy kis stabilitás, még egy kis erő, kevesebb étvággyal. Valószínűleg az 1,4-es dízel a tökéletes választás, igaz az még drágább.
Márpedig a sima iQ sem olcsó, így ez is ugyanabban a kategóriában végzi nálam, mint a Smart. Sosem adnék egy ekkora kétüléses, háromszemélyes miniért négymillió forintot. Ezért a pénzért ideadják a legújabb, jól felszerelt dízel Yarist, és még marad is pénzünk. Az iQ tehát marad luxustermék, nem fogja elárasztani az utcákat. Pedig szükség lenne egy olcsó minire, de nem a Toyota gyártja azt.
Logikusan gondolkodva zseniális kisautó aranyáron, de ha valaki beleszeret, annak nincs visszaút. A hírek szerint sokan beleszerettek - meg tudom érteni őket.
Vida János
Műszaki adatok |