A lambda-szondát több mint három évtizede alkalmazzák az autóiparban, mégis sokan vannak, akik soha nem hallottak erről az alkatrészről. Azok persze nem tartoznak ebbe a körbe, akiknek autójában egy rejtélyes hibát keresgélve (vagy csak azért, mert eljött az ideje) egyszer vagy akár többször már cserélték ezt az elemet.
A lambda-szonda hasonlít egy gyújtógyertyára, de teljesen más a feladata. Más néven oxigénszenzornak nevezzük. Amilyen jelentéktelennek tűnik, legalább annyira fontos alkatrész, a befecskendezőrendszer egyik legfontosabb érzékelője.
A kipufogócsőben kell keresni, alapesetben a katalizátor előtt, de a modern típusokban már a katalizátor után is van belőle. Sőt, V-elrendezésű motorokba nem szégyellnek négyet vagy akár nyolcat is betenni, utóbbi eset egyes V12-es motoroknál fordulhat elő. A dízelautósoknak is okozhat kellemetlen perceket, a modern rendszereknek szintén része a lambda-szonda.
A lambda-szonda helyes működése a motor szempontjából kulcsfontosságú, a feladata ugyanis a kipufogógáz oxigéntartalmának mérése. A mért adatokat a szonda a motorvezérlő egységbe (ECU) továbbítja, ezek az értékek döntik el, hogy milyen lesz az üzemanyag-levegő keverék. A szonda csúcsa platinabevonatú, ez közvetlenül érintkezik a kipufogógázban lévő oxigénnel, míg a belsejébe a külső levegőből jut oxigén.
Az oxigéntartalom közötti potenciál-különbség feszültségváltozásokat hoz létre, és ez határozza meg, hogy milyen keveréket állít elő a befecskendezőrendszer. A magasabb feszültség dúsabb (üzemanyagban gazdagabb), az alacsonyabb szegényebb keveréket jelent. A motor akkor működik a leghatékonyabban, ha a keverék aránya folyamatosan optimális szinten marad, a lambda-szonda ebben segít a vezérlésnek.
A lambda-szonda csak magas hőmérsékleten (350 Celsius-foktól) működik jól, ezért hogy még bonyolultabb legyen a dolog, egyes típusokba fűtőszálat is építenek. Ezeket a szondákat a vezetékek számáról lehet megismerni: három vezetékeseknél az egyik a feszültség jel, a másik kettő a fűtést biztosítja. Négy vezeték esetén a feszültséget nem az autó karosszériáján keresztül vezetik a vezérléshez, hanem külön negatív szálon.
Nem árt tudni, hogy a lambda-szonda a gyújtógyertákhoz és sok más elemhez hasonlóan kopóalkatrésznek számít, vagyis a szervizkönyben meghatározott időközönként cserélni kell. Az élettartam ugyanakkor változó: ha a mérőműszeres ellenőrzés sem mutat rendellenességet, 180-200 ezer kilométerig is az autóban maradhat a szonda, van, amelyik kibírja.
A szondát az ólomvegyületek, az olaj, a szilikon és a fagyálló folyadék károsíthatja, de mint minden alkatrész, magától is képes tönkremenni. Ha pedig tönkremegy (egyáltalán nem működik vagy rossz oxigénszinteket mér), változatos hibajelenségek fordulhatnak elő miatta.
Ha a valóságosnál több oxigént mutat, és a vezérlés emiatt dúsítja a keveréket, megtorpanhat az autó (és többet fogyaszt), ha pedig folyamatosan alulméri az oxigénszintet, erőtlennek érződik a motor. Nem megfelelő működés esetén több termelődik a mérgező nitrogén-oxidból (ez rossz a környezetnek), és a magasabb hőmérséklet miatt a kipofogórendszer is hamarabb szétéghet (ez rossz az autónak).
A működésképtelen lambda-szonda jelentős túlfogyasztást okozhat, a benzinben túl dús keverék ráadásul lemossa a hengerfalról az olajfilmet, ami rendellenes motorkopáshoz vezet. A benzinnel felhígult motorolaj kenési problémákat okozhat, a dús keverék miatt a katalizátor hatékonysága drasztikusan leesik. A hibás szenzor lehet az oka annak is, ha az autó fekete füstöt ereget. Sok esetben a műszerfali "check engine" felirat is hibás lambda-szonda miatt gyullad ki.
A lambda-szonda nem olcsó mulatság, gyártótól és típustól függően több tízezer forintot kell fizetni a megfelelő minőségű darabokért. Saját felelősségre lehet, de nem érdemes kockáztatni a bizonytalan élettartamú pár ezer forintos szondákkal, a másik véglet pedig a márkaszerviz, ahol akár százezres tétel is a számlára kerülhet.