A mai napig élénken emlékszem a balatoni nyaralásokra. A Központi Statisztikai Hivatal üdülőjébe jártunk, ha nem a vízben vagy a játszótéren töltöttem az időt, a nyaralók autói között sürögtem-forogtam. Többször össze is fogtunk a srácokkal, s aki kérte, annak néhány forintért kitakarítottuk, lemostuk a féltett kincsét. A nyolcvanas évek közepén a hivatal vezetői Volgával vagy Ladával jártak, természetesen sofőrrel. Mivel minden évben mentünk, pontosan lehetett követni a vállalati autók cseréjének ütemét, 1984-ben például vadonatúj, sötétkék 21061-essel érkezett az egyik főosztályvezető.
Persze ezt a típusjelzést akkor még nem ismertem, csak azt láttam, hogy a motorra utaló 1500 S felirat díszelgett a csomagtértetőn. Az 1976-ban bemutatott, műanyag végű krómlökhárítóval, továbbá az addig a luxust jelentő 2103-ashoz képest módosított homlok- és hátfallal felvértezett 2106-os jelentette a non plus ultrát a Ladák között. Elsősorban azért, mert orrában a Nivában is szolgáló 1,6 l-es, 78 lovas motor duruzsolt. Az 1979-ben bemutatott 61-esnél visszatértek a 2103-as 1,5 l-es, 75 lovas erőforrásához (minden más maradt), sőt, egyes piacokon elérhető volt 21063-as gyári kódú, 1,3-as variáns is.
Baranyi Lajos, veterános körökben jól ismert Ladás mester autója 1984-es, 1500 S. Minimális sérülések éktelenkedtek csak rajta, mindössze a csomagtér fedelet cserélte ki, egyszer belülről megnyomhatta egy rosszul elhelyezett hegyesebb tárgy. Lakatolni sehol nem kellett, ez ritka egy harminc éves szovjet gépnél. Megvédte a vastag alvázvédelem, amelyet nemcsak az aljára, hanem belülre, a szőnyegek és ajtókárpitok alá is fújtak egykor a szakik. Lajos teljesen szétszedte az autót, s belülről (nem kis munka árán) minden alvázvédővel összekent szigetelést eltávolított, a takarítást követően a padló és az ajtók belső fényezése is szinte teljesen épségben bukkant fel.
Külseje eredeti piros színét kapta vissza, sok kiegészítőt (lökhárító, díszrács, első és hátsó lámpatestek, irányjelzők, tükör, ablaktörlő és lapát, feliratok, prizmák) a tulajdonos saját alkatrész készletéből újjal pótolt. Gyönyörű állapotúak a beltér eredeti kárpitjai és műanyagjai, a plüss üléshuzatok és az első fejtámlák a luxust jelzik. Az ajtókárpitok a korai 2106-osokon plüss betétet kaptak, itt teljesen fekete és műbőr a burkolat.
Első pillantásra ugyanolyan a műszerfal, mint a 2103-asban, de ha jobban megnézzük, látunk eltérést: máshogy alakították ki a rádió helyét takaró műanyag lemezt, a középkonzolon találunk vészvillogó kapcsolót és műszerfal-világítás fényerőszabályzót, van fékolaj visszajelző is (a kanadai export kivitelekbe vezetőoldali biztonsági öv bekapcsolásra figyelmeztető lámpát is szereltek). A 75 lovas, 106 Nm nyomatékú négyhengeres új hajtó- és fekvő csapágyat, továbbá gyűrűgarnitúrát kapott, most olyan, mint az új.
Minden részegységét tisztítással, és ha kellett festéssel, varázsolta újjá Lajos. Ha alánézünk, csillogó-villogó futóművet láthatunk elöl és hátul is, felújításuk némi tuninggal is együtt járt: kemény (zöld) szilentekre és módosított hátsó rugóra szavazott a tulajdonos. Pöccre indul az OHC-motor, jellegzetes zsigulis hanggal szólal meg, kellemes aláfestő zenét szolgáltat hozzá a sportos hangú hátsó kipufogódob. A szívatót néhány kilométer után vissza lehet tolni teljesen, az üzem meleg motor harap rendesen, pedig még bejáratós.
Aki vezetett már Ladát, tudhatja, hogy a váltónak nemigen van párja: precíz, pontos, kis utakat tesz meg a kar. A fokozatok gyorsan fogynak, a negyedik 60 km/órától jó, 80-tól már eléggé zajos. A kormánymű a tesztidején még beállításra szorult, koválygott az úton, nem győztem korrigálni. A futómű alakítása viszont csodát tett: a rugózás alig keményedett, vagyis még mindig jól fut a szörnyű magyar utakon, de sokkal jobb vele kanyarodni, az új sziletek pedig megszüntették a felfüggesztések zavaró nyúlósságát.
Nagyon élveztem vezetni, visszarepített abba az időbe, amikor első autómmal, egy hasonló Zsigával róttam az utakat. Furcsa volt ugyanakkor belegondolni, hogy a 21061 egyeduralma nem volt túl hosszú életű: a nyolcvanas évek közepén már mindenki a kocka 2107-esre, vagy ahogy sokan gúnyosan nevezték, a "Parasztmercire" vágyott. Ennek ellenére a dupla kereklámpás gyártása egészen 2001-ig folytatódott, és ez lett a legnagyobb darabszámban eladott Lada típus.