Ennél olcsóbban nem lehet autóversenyezni

Kipróbáltam, hogy milyen egy teljesen szériaállapotú öreg kisautóval elindulni egy amatőr versenyen egy teli tank benzin árából. Röviden? Jó móka, bármikor újra megtenném.

Átestem a tűzkeresztségen

A reggeli edzés elég jól sikerült, a teljesen szériaállapotú, sokéves Kléber téli gumikkal szerelt 18 éves Lancia Y-om állta a sarat, és én is egész jó megismertem a pályát és a tapadási határokat (reggel az edzés előtt körbe is sétáltam az egy kilométeres aszfaltcsíkot), egyszer sem csúsztam ki vagy pördültem meg.

Rajtra várva. Egyszerre több autó is lehet a pályán, de nagy időkülönbségekkel rajtoltatnak Fotó: Becseics Branko

Ezen felbátorodva álltam rajthoz az első futamon, pezsgett bennem az adrenalin, amikor a szélvédőmről felkapta a rajtzászlót az indításért felelős sportbíró.

Természetesen beleestem a kezdő versenyzők általános hibájába,

hogy azonnal akartam megmutatni, mire vagyok képes. Ennek az lett a vége, hogy keményen elfékeztem magam, blokkoló kerekekkel (miért nem ment az ABS?) lecsúsztam a pályáról egy épp nem használt, aszfaltozott ívre, ahonnét ugyan könnyen vissza tudtam térni, de rengeteg időt vesztettem, és még büntetésre is számíthattam pályaelhagyásért.

Délutánra szinte mindenki kereket cserélt Forrás: Fogarasi-Benkő László

Egy körrel később már tanultam annyit, hogy időben fékezzek, és valahogy be is tudtam fordulni, de a rövid tengelytáv, az alig tapadó gumik és az eltúlzott kanyarsebesség miatt megpördültem, és a behavazott kavicságyat is megjártam, mire nagy nehezen visszaevickéltem a pályára. Szerencsére a kocsi nem sérült meg, viszont az időm borzalmas lett: 2:59. Kis vigaszt csak az jelentett, hogy sokan mások is hibáztak, többek között a barátaim is.

Nem akkor indul az időmérés, amikor felemelik a zászlót, hanem amikor áthaladunk a fotocellán Forrás: Fogarasi-Benkő László

Két órával később, már nyugodtabban készültem a második futamra, nemcsak a tapasztalat, hanem a pálya javuló állapota miatt is.

Szerencsére ezúttal már nem volt kalandom,

leszámítva azt, hogy egy kicsúszott Astra majdnem visszatért pont elém, és azt, amikor egy S-kanyarkombinációban ismét elindult a Lancia feneke, de már számítottam erre, sikerült megfognom. Az idő 2:37 lett, ami a kategóriában az utolsó helyet jelentette, mégis elégedett voltam.

Elengedhetetlen volt a gumicsere

Az utolsó futamra már kora délután kerül sor, egy, szinte teljesen felszáradt pályán, ugyanis dél körül végre a nap is kisütött.

A sárban úszó szervizparkban lázas kerékcserék folytak,

én is feltettem a nyári gumikat, amelyeket még szombaton pakoltam be a fészerből a csomagtartóba (a futamokra természetesen kivettem őket.)

Mindenki kap rajtszámot, a rutinosak mágneses lapra teszik rá, hogy ne kelljen a nap végén lekaparni a fényezésről. Én természetesen nem így tettem Fotó: Gulyás Péter

Már csak azért is jó volt feltenni a nyárikat, hogy szembesüljek azzal, mekkora különbséget jelentenek tapadásban a télihez képest.

Mintha egy másik autót vezettem volna,

ahol korábban darálta az első kerekeit az orrtolós Lancia, most zokszó nélkül elfordult jóval nagyobb tempóval is, a fara egyszer sem akart kitörni, és az egyenesek végén is jóval később fékezhettem.

Így kell távozni egy versenynapról, ha nincs kisegítő autó Fotó: Gulyás Péter

Abból is látszik, hogy mennyivel nagyobb volt a tempó, hogy a nap folyamán most először forgott le tiltásig a 2-es fokozat mindkét egyenes végén, 7000-nél dadogott az 1,2-es SuperFIRE motor, de nem váltottam feljebb, mert arra a 10-20 méterre már nem érte volna meg.

A verseny után nem sokkal az eredményhirdetést is megtartják, rengeteg kupát osztanak ki a szervezők Fotó: Gulyás Péter

Végül 2:25-ös időt futottam, amivel abszolútban a 46. helyet sikerült elcsípni 61 értékelt indulóból, a KR2-es kategóriában pedig az utolsót. Egyébként mentegetőzésből elárulom, hogy a kategóriaelső egy kibelezett, slick gumis Peugeot 106 Rally volt 2:10-es idővel, az abszolút első pedig egy kb. 600 kilós, műanyag kasznis Super 1600-os raliautókat megszégyenítően bömbölő Volkswagen Lupo GTI, amely egyedül volt képes bemenni a 2 perces lélektani határ alá.

Ez volt a leggyorsabb autó a hétvégén Fotó: Gulyás Péter

Arra jó volt ez az alkalom, hogy meghozza a kedvem az amatőr szintű versenyzéshez, de az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy tuning nélkül csak az utolsó helyekre lehet esélyem ezzel az autóval. Legközelebb egy szlalomra megyek majd el, hátha ott többet számít a tudás, mint a technika.