Egy sárbogárdi, decemberben már 50 éves ZIL hómarót idén korszerűsítettek. A hómarás speciális terület,
olyanok ezek a gépek, mint egy háztartásban a karácsonyfatalp: évente talán csak egyszer kell, de ha nincs, akkor minden borul.
A társaság hómaró adaptereit részben már sikerült adaptálni a korszerű eszközhordozó munkagépekre, traktorokra és Unimogokra, de amelyeknél ez nem lehetséges, ott azon munkálkodnak, hogy ütőképes állapotban tartsák a pótolhatatlan régi gépeket.
A nagyteljesítményű ZIL és Schmidt TS4-es hómaró célgépek többségét egyelőre még nem sikerült kiváltani más gépekkel.
A Magyar Közút közel ötven ZIL gyártmányú hómaró gépéből három Fejér megyében teljesít szolgálatot a hóakadályok eltávolításában. Az idén kerek évfordulót ünneplő sárbogárdi célgép 1970. december 29-én tette meg első útját. Természetesen 50 év nem múlik el nyomtalanul semmilyen eszköz életében, ezen kiváló hómarók többsége is átesett már valamilyen szintű korszerűsítésen.
A sárbogárdi eszköz korábban az eredeti meghajtómotor helyett kapott egy korszerűbb, könnyebben karbantartható és javítható, az akkori magyarországi viszonylatban tömegterméknek számító Rába D10-es motort, idén nyáron pedig, készülve a novemberi téli gépszemlére, újabb ráncfelvarráson esett át.
Friss festést kapott, ellenőrizték és javították a fék- és futómű berendezéseit, cserélték a gumiabroncsait, újralemezelték a fülke padlóját, a teljes fülkét újrakárpitozták, kicserélték a hidraulika tömlőket, valamint megerősítették a hómaró adapter tartókarjait.
Továbbá új lámpákat szereltek fel rá, cserélték a fülke fűtőkályháját, ezekhez kapcsolódóan a munkagép feszültségi hálózatát 12 voltosról 24 voltosra alakították át. Végül kicserélték a meghajtómotor porlasztócsúcsait, tisztították a hűtőrendszert és teljes olajcsere szervizen esett át a sárbogárdi járgány, ezzel jó pár évvel meghosszabbítva élettartamát. A munkagép könnyedén vette a műszaki vizsga akadályait, és várja a következő bevetést.