"Leedsben minden pompás" - Yorkshire-derby, első rész

Az északkelet-angliai Yorkshire megye két legnagyobb városa közül Sheffield már régóta fontos rockzenei bázis, Leeds viszont csak az utóbbi pár évben kezd a súlyához méltóan szerepelni. A két rivális település közül az iparvárosból gazdag kereskedelmi központtá fejlődött Leedset és zenei életét mutatjuk be.

Az Észak-Angliában hagyományosan erős öntudat jellemző a városra (legalábbis még egyelőre), és hozzátartozik ehhez az is, hogy az utóbbi három-négy évben a helyi zenei színtér is tett róla, hogy a leedsiek még büszkébbek lehessenek magukra. Nem mintha korábban ne lettek volna itt sikeres zenekarok: a leedsi egyetemen alakult meg a posztpunk-korszak két legendás zenekara, a Gang Of Four és a Mekons, illetve innét indult el a világhírnév felé Marc Almond és Dave Ball szintipop duója, a Soft Cell. Más kérdés, hogy az említett együttesek tagjai többségében nem voltak leedsiek, csak ide jártak egyetemre. "Akkor még Leeds egy északi munkásváros volt, melynek a kellős közepébe beraktak néhány diákot, a legtöbbjük nem is Yorkshire-ből jött" - mondta erről Simon Reynolds Rip It Up And Start Again című könyvében a Gang Of Four dobosa, Hugo Burnham. "Kibaszott diákok, ezt hallottuk mindenütt." Hát ehhez képest tényleg sokat változott a város, főleg, ha még azt is hozzávesszük, hogy annak idején a szélsőjobboldali National Front egyik legnagyobb bázisaként tartották számon.

Leedset a nyolcvanas években leginkább "gót cityként" emlegették a zenei sajtóban, miután itt alakultak meg a stílus olyan jelentős zenekarai, mint a Sisters Of Mercy, a Mission vagy a Red Lorry Yellow Lorry is (szintén többnyire csak itt tanuló tagokkal). Ugyancsak a szomorú nyolcvanas években alakult ki egy független gitárzenei színtér is, melynek legismertebb zenekara a Wedding Present volt, a következő évtizedben pedig az elektronikus tánczene történetébe is bekerült a város, hiszen az innét származó Nightmares On Wax csupán a jéghegy csúcsa, és a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan rendkívül erős a felhozatal a helyi klubokban.

Kaiser Chiefs - minden pompás

Mindezek ellenére ez az ország egyik legnagyobb városától kevés. Leeds csak az utóbbi két-három évben lett igazán felkapott város popzenei szempontból, melyhez a legtöbb köze a Kaiser Chiefsnek volt, amely az egyik legnépszerűbb új brit zenekar lett: 2005-ös bemutatkozó lemeze hatszoros platinalemez lett, de a tavalyi folytatásból is eladtak félmilliót csak Nagy-Britanniában. A Kaiser Chiefs lépten-nyomon hangsúlyozza leedsi kötődését (híresek az "Everything Is Brilliant In Leeds" pólóik), ezért amolyan helyi hősöknek számítanak a városban, viszont sokan már azért hibáztatják őket, amiért "rászabadították" a londoni kiadókat a város színterére.

A Kaiser Chiefs sikere óta országosan ismert lett a helyi indie színtérről a Cribs, a Forward, Russia! és a Sunshine Underground is, tavaly pedig egy fiatal leedsi gitárzenekar, a Pigeon Detectives nem kis meglepetésre rögtön a brit lista 3. helyén kezdett a bemutatkozó albumával. És miután a közeli Sheffieldből is több hasonló sikert befutó zenekar került ki, meg is született a színtér elnevezése: New Yorkshire. Ez ellen persze sokan két kézzel kapálóznak, a Forward Russia! énekese, Whiskas pedig ki is jelentette, hogy New Yorkshire nem létezik, Leeds viszont igen.

Egy lemezeladási adatok alapján összeállított kimutatás szerint minden brit régiónak megvan a maga saját ízlése, és ennek alapján Yorkshire a gitárokra bukik, legyen az indie rock vagy metál. Leedsben a helyiek szerint nincs összefüggő színtér, hasonló stílusban játszó zenekarokkal a posztrocktól a hardcore-ig, van viszont egy rendkívül termékeny szcéna, iszonyú mennyiségű fiatal együttessel, mellettük pedig független lemezkiadók, és számos specifikus klubest. Ami a helyi zenei élet motorja lehet a sok egyetemista mellett, az feltétlenül ez az infrastruktúra, ami több, hasonló méretű brit városban sem tudott kifejlődni ennyire. Ha az ember bemegy mondjuk a város egyik legjobb hírű lemezboltjába, a Crash Recordsba, akkor a rengeteg, helyi programot hirdető flyer mellett feltűnik, hogy több ingyenes fanzin is található, mely kizárólag Leeds zenei színteréről szól.

És bár most a város valóban nem szűkölködik országos sikereket elérő előadókban sem (a fent említetteken kívül Leedsben él az utóbbi idők egyik legsikeresebb énekes-dalszerzőnőjeként debütált Corinne Bailey-Rae is), az egésznek mégiscsak az a lelkes amatőr hozzáállást továbbra is sajátjának érző underground színtér a motorja, melyeket nem stadiontöltő ambíciókkal megáldott zenekarok alkotnak. Bár a város belterülete csak kétszer olyan népes, mint mondjuk Debrecen vagy Miskolc, a Leedsben működő zenekarok és klubok száma a sokszorosa az említett magyar városokénak. Persze, erre lehet mondani, hogy az évtizedek óta hagyományosan erős klub- és koncertszíntérrel rendelkező britek egyik legnagyobb és legfontosabb városától ez a minimum, de láthatjuk, hogy még tíz vagy húsz évvel ezelőtt sem feltétlenül ez volt a helyzet.

Egyesek szerint az a furcsa helyzet is segített ezen, hogy Leedsnek nincs régóta nagy koncertarénája, ahová az igazán nagy tömeget vonzó fellépéséket szervezni lehetne, így sokan kénytelenek más városokba menni, ha nagy koncerteket akarnak látni, cserébe viszont tényleg rengeteg klub van. Mindez pedig azt az egészséges D.I.Y. (csináld magad) szemléletet eredményezi, amelyhez hozzátartoznak a lelkes promóterek és koncertszervezők, akik nem feltétlenül a profitot hajkurásszák, és ennek köszönhetően többtucatnyi fiatal, lemezszerződés előtt álló zenekar működik manapság a városban, és élénkebb a színtér, mint valaha.

Csak Leedsben tucatnyi független lemezkiadó alakult az elmúlt években, melyek közül a Forward, Russia! tagjai által működtetett Dance To The Radio több országszerte is sikeres kiadványt jelentetett meg, és a kiadó ars poeticája is kezdettől fogva alternatívateremtés volt, a London-centrikus médiával szembeszállva.

Persze Leedsnek továbbra sem London, és még csak nem is Sheffield az igazi nagy ellenfele, hanem a Pennine-hegység túloldalán levő Manchester. És mivel az utóbbi évek sikerei pont egybeestek a feljövőben levő, új manchesteri zenekarok elapadásával, Leeds végre úgy érezhette, hogy sikerült lehagyni az ősi riválist. Pedig sokak szerint a két város kísértetiesen hasonló utat járt be azzal, hogy sikerült ugyan maga mögött hagynia a lerobbant iparváros image-ét, viszont helyébe lépett a lélektelen üzleti- és pénzközpont, egyenboltokkal és méregdrága yuppie-lakásokkal, a városokból pedig eltűnőben van a híres északi függetlenségi szellem. Mindezzel szemben egy út van, ha az emberek továbbra is izgalmas klubéletet és pezsgő zenei színteret szeretnének, és ez pedig nem más, mint az, hogy a meglevő lehetőségeket kihasználva saját maguk tesznek azért, hogy éljen is a város, ne csak gazdagodjon.