Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

III. 3. A konstrukció képessége

A konstrukciós képességek összefoglaló sémája

• mímelés
• nyelvhasználat
• absztrakciós képesség
  - virtuális realitások
• tárgyak használata és készítése
  - logikai szervezés: gépek, technológiák
• akciók szerkesztése
  - személyes és csoportakciók
  - kiegészítő kooperáció

Nézzük először az emberi kommunikáció formáit. Az ember nyelv és beszéd nélkül is számtalan dolgot képes társaival közölni. Egy jó mímus egy bonyolult történetet is képes a testével elmesélni. Ez a nézők megértésére, logikai képességére alapozott kommunikációs forma az állatoknál teljesen ismeretlen (Donald 1991).

Az állati kommunikáció nem gondolatok közlésére szolgáló rendszer, hanem belső állapotok összehangolására szolgáló fiziológiai szabályozó mechanizmus. Az agresszív vagy az udvarló állat kommunikációs jele azt a funkcionális célt szolgálja, hogy belső állapotát társai saját belső állapotukkal összevethessék, és az összevetés eredménye valamilyen a túlélés szempontjából hasznos tevékenység legyen. A fenyegető állat információkat közöl erejéről, motivációjáról. Társa az információt megfelelően értelmezve elmenekül vagy megadja magát, így elkerül egy számára valószínűleg kilátástalan és energiaveszteséggel járó harcot. Az udvarló hím jelzései szintén belső állapotáról szólnak. Párja akkor reagál az udvarló szándék elfogadásával, ha élettanilag ő is készen áll az utódok nemzésére, felesleges idő- és energiapocsékolástól kímélve meg így egymást. Az állati kommunikáció 15-25 különböző, genetikailag pontosan meghatározott üzenete mind hasonló célokat szolgál, és az információátadás szempontjából teljesen zárt rendszernek tekinthető (Csányi 1994).

A legbonyolultabb emberi kommunikációs eszköz a nyelv. Az emberi nyelv nemcsak érzelmi állapotokra vonatkozó üzenetváltás, hanem gondolatok cseréjére alkalmas eszköz, amellyel jelent, múltat, jövőt, szándékot, tervet, elképzelést, változatokat lehet egy teljesen nyitott és elvileg végtelen számú üzenetet alkalmazó rendszerben megjeleníteni. Alkalmas arra, hogy a környezetben, beleértve a nyelvet használó csoportot is mint környezetet, előforduló jelenségek, tárgyak, akciók és aktorok nyelvi képviseletet nyerve új struktúrákban, új kombinációkban, a valóság rekonstrukcióiként jelenjenek meg (Brown 1973). Ezáltal egy absztrakt, virtuális realitás jön létre, amelyben az objektumok - legyenek azok tárgyak vagy személyek, valósak vagy képzeltek reprezentációi - tulajdonságait a nyelvet használó adományozza. A nyelv által megjelenített személyek vagy tárgyak viselkedése a nyelvhasználó kreatív képességének függvénye. A virtuális realitás kitágítja a beszélők cselekvési terét azáltal, hogy a képzelt dolgok bármiféle formát és viselkedést felvehetnek, ugyanakkor egyfajta korlátként is működik, mert a dolgok csak azokat a tulajdonságokat vehetik fel, amelyekkel megáldjuk őket. Így képes az emberi elme ideális rendszereket elképzelni, és ezáltal pontot, egyenest, kört, síkot vagy a jó és rossz végleteit létrehozni. Lehetségessé válik a matematika feltalálása, és ugyancsak lehetséges lesz szellemvilágot elképzelni, démonokkal, tündérekkel, jóságos vagy haragvó istenekkel (Csányi 1988, 1989a).