Csányi Vilmos

Az emberi természet biológiai gyökerei

V. A rendszerszervező tulajdonság

Rendszerszervező képességünk összetevői

• közös akciók
• közös hiedelmek
• közös konstrukciók
• elfogadott, egységes csoport, amelyben az egyéni érdek a csoportérdek alá rendelődik

A második változás az, hogy az ember képes lesz a csoportjához tartozókkal közös akciók végzésére, magasrendű, kiegészítő kooperációra abban a keretben, amelyet a kulturális eszmék meghatároznak.

A harmadik változás az első kettő szerves kiegészítője: a kulturális eszmék és a kulturálisan vezérelt akciók egy konstrukciós folyamat alkotói. Minden ember hozzájárul valamivel csoportja, társadalma közös konstrukcióihoz, bármi is legyen a véleménye egyébként azokról. Így lesz az egyén egyidejűleg létrehozója és elszenvedője a csoportja által adott szociális valóságnak (Berger és Luckman 1967).

Végül a negyedik változás az, hogy eltérően az állatoktól, az ember hajlandó a csoport érdekében az egyéni és genetikai érdekeivel esetleg szöges ellentétben álló magatartásra, képes a saját egyéni érdekeit a csoportérdek alá rendelni, képes lesz önfeláldozásra.

Ez a négy változás, négy tulajdonság, amelyek éppen a humán viselkedéskomplexum egyes komponenseinek kölcsönhatásaként jelennek meg, lényegében rendszerszervező képességnek vagy kultúrakialakítási képességnek felel meg. Az emberi egyedekből azért lehet - és nagyon könnyen lehet - valamiféle működő, feladatot teljesítő, céltudatos kulturális organizációt kialakítani, vallást, szektát, pártot, harci kommandót, iskolát, színházát, gyárat, államot szervezni, mert van biológiailag determinált rendszerszervező képességük. Képesek csoportot választani, és ha már választottak, elfogadnak szervező, feladatot, csoportot kijelölő eszméket, ezeket egyénileg is értékelik, ezek alapján másokkal együttműködnek, és ha kell, a csoport érdekében a saját érdekeiket háttérbe szorítják. Minden emberi szerveződés mögött megtaláljuk ezeket a tulajdonságokat (Durkheim 1961). Nemcsak államok, vállalatok, politikai szervezetek működésében lehet ezt kimutatni, hanem a család, a párkapcsolatok és a barátságok szerveződéseiben is (Wallace és Hartley 1988).