Csermely Péter

Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk

II. Miért szeretjük a hálózatokat? Mert kisvilágok

2. ábra

3. ábra

Stanley Milgram, Duncan Watts és sok más kutató vizsgálatok egész sorával igazolta, hogy bármilyen valószínűtlenül ismeretlen is a célszemély, hat barát láncolatán át eljuthatunk hozzá. A Föld egy kisvilág, ahol mindenki átlagosan hat lépés távolságra van bárki mástól. A "kisvilágság" megsejtésében a magyarok világcsúcstartók. A hatlépésnyi távolságot (ahogy arra Braun Tibor barátom nemrég rámutatott) Karinthy Frigyes már 1929-ben, negyven évvel Milgram híres kísérlete előtt leírta.

Melléklet: Karinthy Frigyes 1929-es írása - a kisvilágság első említése

A kisvilágság a szalonbeszélgetések témája maradt volna és nem okozott volna tudományos forradalmat, ha 1998-ban Watts és Strogatz

4. ábra

5. ábra

nem bizonyítják be, hogy a kisvilágság a hálózatok általános tulajdonsága és a legváltozatosabb önszerveződő vagy mérnöki hálózatok, így például az ideghálózatok és az áramhálózatok is mind-mind kisvilágok. Miért ilyen általános a kisvilágság? A hálózatok attól válnak hálózatokká, hogy elemeik össze vannak kötve. A hálózatokban fontos, hogy az információk gyorsan terjedjenek, azaz az elemek hatékonyan legyenek összekötve. Felmerülhet a kérdés: Ha ez ilyen fontos, miért nem kötünk össze minden elemmel minden elemet? A válasz egyszerű: az elemek közötti kapcsolatok kiépítése és fenntartása energiát igényel. A szükséges energia biztosítása a nagyobb hálózatok esetén lehetetlenné válik. Képzelje el például a kedves olvasó, ha a világ hat és félmilliárd lakosának mindegyikét ismernie kellene... Ráadásul amíg ezt elolvasta, legalább húsz új lakossal kellett volna megismerkednie... Nehéz lenne, ugye?