Minden negyedik évben az egész világ ámulva figyeli, amint az egyes nemzetek legkitűnőbb sportolói összemérik képességeiket az olimpiai játékokon. A lenyűgöző eredményeket látva a nézők elgondolkoznak azon,
minek köszönhetik az élsportolók, hogy az átlagembereknél gyorsabban úsznak,
magasabbra ugranak vagy távolabbra dobnak? Mekkora szerepe van ebben a jó géneknek, és mekkora a kitartó edzésnek?
"Az olimpikonok lenyűgöző kutatási alanyok, nemcsak genetikai adottságaik segítik őket, hanem a többezer órányi felkészülés is. Szüntelenül feszegetik a határaikat az edzésen és a versenyen is", mondta David Bassett, a Tennessee Egyetem sporttudományi tanszékvezetője.
Munkatársával, Scott Congerrel, aki a Boise Egyetem kineziológia tanársegédje,
a nyári olimpiai játékok több évtizednyi eredményét és számos sportoló fiziológiai mutatóit elemezte ki
.
Ismereteik új adalékkal szolgálnak az öregedéssel kapcsolatosan is.
Annak idején megkérdezték az 1976-os montréali nyári olimpia résztvevőit, és kiderült, legtöbbjüknek van legalább egy idősebb testvére. A tudósok szerint a fiatalabb gyerekek motorikus képességeit jelentős mértékben fejleszti, ha csatlakozni szeretnének bátyjuk vagy nővérük tempójához és foglalatosságához.
Az olimpikonok testi adottságait befolyásolja a sportáguk, ez sokszor nyilvánvaló: az erősportokat űző atléták, mint a súlylökők és a diszkoszvetők magasabbak, fejlettebb izomzattal és erősebb csontozattal rendelkeznek, mint a "gravitációs" sportolók, mint például a tornászok, akik alacsonyabbak, és testzsírszázalékuk is kisebb.
Ám bizonyos tulajdonságok, amelyek révén elképesztő teljesítményre képesek ezek a sportolók, láthatatlanok szabad szemmel. A sportolók számos orvosi felmérésen vesznek részt,
az így nyert adatok új képet festenek az emberi test működéséről.
A sportoló sikerének a szív az egyik kulcstényezője: az évek során végzett edzések hatására általában megnagyobbodik. Számos EKG és MRI felvétel tanúskodik arról, hogy a hosszú, de egyenletes megerőltetéssel járó sportágakban az atléták szívében tágasabbak lesznek a kamrák, de normális az ezeket elválasztó sövény vastagsága. A mararonfutók szíve elviseli a nagy mennyiségű vér visszaáramlását az izmokból.
Az erősportolók esetében nemcsak a kamrák nagyobbak, hanem a sövény vastagsága is. Súlyemelőknél végeztek olyan vizsgálatot, amelynek során katétert helyeztek be az artériákba: a megerőltetés hatására akár 400/225 mmHg pillanatnyi vérnyomást is regisztráltak.
Ennyitől azonnal stroke-ot kapna egy átlagember.
A kitartást igénylő sportágakban a sportolók alapvetően jobb aerob állóképességgel rendelkeznek, azaz a szervezetük jobban hasznosítja az energiaigény fedezéséhez szükséges oxigént, és jobban is reagálnak az edzésre. Az 1992-ben indult amerikai Heritage Family Study (Családi Örökség Vizsgálat) 742 felnőttet válogatott be a programba, akik korábban semmilyen testmozgást nem végeztek.
A felmérés során teljesen azonos edzésben volt részük, hogy kiderüljön, van-e szerepe az örökletes tényezőknek a sporteredményekben.Az évek során egyesekre nem volt semmilyen hatással a sportolás,
míg mások aerob állóképessége 40 százalékkal javult.
Tehát igazolódott, hogy a genetikán is múlik, hogy kinél milyen mértékben lehet növelni az oxigén hasznosítását, hogy ki miképpen reagál az edzésre.
Az erősportolókra megnövekedett izomzat és anaerob enzimszint jellemző. Az izom működése során a sejtekben kémiai formában elraktározott energia alakul át mechanikai energiává, ezt a folyamatot aktiválja egy enzim. Rövid ideig tartó intenzív fizikai aktivitás során nem a külvilágból felvett oxigént használja fel (aerob módon) a sportoló szervezete, hanem az izomzatban eltárolt oxigént (anaerob módon).
Tehát ha mind az izomzat, mind az anaerob enzimszint nagyobb az átlagosnál, akkor az előállítható energia is több lesz annál.
A napi megerőltetés hatására az élsportolók csontszerkezete megváltozik: a súlyemelőknek a karjuk, a gerincük és lábaik erősödnek meg, míg a futóknak a gerincük és a lábcsontjuk.
Egy 2009-es anatómiai felmérés szerint a futók sípcsontja elöl és hátul vastagodik meg, míg az olyan sportokat űzőknek, akik mozgás közben gyakran változtatnak irányt, a sípcsontjuk körkörösen megvastagodik.
Az izomszövetek milyensége örökletes tényező.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a sikeres futók lábizmaiban az átlagnál 75 százalékkal több fokozottan rugalmas, és akár 25 százalékkal több szuperrugalmas izomrost van, így az izommunkájuk 12-szer hatékonyabb lehet futás közben, mint amikor mi szaladunk a busz után.
A spártai életmód és a kemény fizikai edzés hosszú távú egészségügyi előnyökkel járhat. 2012-ben
a British Medical Journal egészségügyi folyóirat tette közzé az első nagyszabású kutatást, amely az olimpikonok élethosszát vizsgálta.
A kutatók 9 országcsoport (Ausztrália/Új-Zéland, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Kanada, Németország, Olaszország, Oroszország, Skandinávia) 15 ezer olimpikonjának adatait elemezték, akik 1896 és 2010 között érmet nyertek. Kimutatták, hogy ők átlagosan 3 évvel tovább élnek, mint a népesség többi tagja (mindkét nemet figyelembe véve).
"Az olimpikonok nemcsak az emberi test fiziológiájáról gazdagítanak bennünket új ismeretekkel, hanem az elme hatalmáról, a küzdőszellemről is -- foglalta össze Bassett. -- A nyári olimpiák történetében számtalanszor megesett, hogy győzelemre esélytelennek ítélt sportolók állhattak fel a dobogó legfelső fokára. A Rióban versenyző sportolók közül csak maroknyi fog éremmel hazatérni, de mindannyian találkozhatnak a világ minden tájáról érkező versenyzőtársaikkal, akik hatására életük legjobb teljesítményét fogják nyújtani."