Titanic: Valami bűzlik Izlandon

A 101 Reykjavík rendezője, Baltasar Kormákur tavaly nagy fesztiválkört írt le Vérvonal (eredeti címén: Myrin, nemzetközi porondon: Jar City) című új munkájával, hogy végül nálunk, a Titanicon kössön ki. A Vérvonal-tól nem szabad többet várni, mint ami: jó tempójú, borzongatóan szórakoztató krimi, amelyben a nyomozás minden pillanata leköt, a végkifejlet pedig kielégít, pontosan úgy, ahogy a műfaj szabályai szerint annak lennie kell. Szóval nem ajánlott egy újabb kultfilmet keresve beülni rá, inkább arra kell számítani, hogy most megtudjuk, milyen thrillert csinálna John Frankenheimer, ha izlandi volna.Atli Rafn Sigurdarson és Ingvar Eggert Sigurdsson a Vérvonal című filmbenA kihantolt, iszonyatosan bűzlő régi bűntetteket, bőrfejű aligember börtöntölteléket, megerőszakolt nőket, bosszúvágyat, gyászt és családi titkokat felvonultató, mindezt egy kis génkutatással megfejelő krimisztoriban tulajdonképpen nincs semmi különös, de szerencsére elég bonyolult ahhoz, hogy végig lekösse az embert. Az igazi érdekesség nem a bűntény felgöngyölítésében, hanem a couleur locale-ban rejlik, abban, hogy a detektív (Ingvar Eggert Sigurdsson) norvégmintás pulóverben közlekedik és jóízűen birkaszemet cuppogtat vacsorára, hogy a kislányát gyászoló fiatal apukának (Atli Rafn Sigurdarson) albínózombi feje van, hogy az egyik kulcshelyszín egy dimbes-dombos területen ácsorgó magányos házikó még magányosabb kis temetővel, hogy minden képen hidegek a színek és hogy a humor a legváratlanabb helyekről bukkan elő. Bármennyire sötét is a film témája, bármennyire is elfordulásra készteti párszor a gyengébb gyomrú nézőket, annyira visz magával ezen az izgalmas vidéken, hogy ha egy szóval kéne jellemeznem, mégiscsak azt mondanám: hangulatos.A Vérvonal április 13-án vasárnap 18 órakor tekinthető meg az Uránia Nemzeti Filmszínházban.