A húsz évvel ezelőtt (1999. december 18.) meghalt Robert Bresson művei filmesek generációi számára szolgáltak, szolgálnak inspirációval. A bressoni formavilág elemei, filmjeinek motívumai köszönnek vissza Truffaut, Godard, Tarkovszkij, Fassbinder, Tarr Béla vagy Jancsó Miklós alkotásaiban (utóbbi bevallottan az Egy halálraítélt megszökött című Bresson-mozi láttán töprengett el saját stíluseszményének felfrissítésén). Ami a Zsebtolvaj-t illeti, az amerikai Paul Schrader szerint Bresson műve a tökéletes film példája, ami olyan Schrader-opusokat ihletett, mint az Amerikai dzsigoló (1980), a Könnyű altató (1992), de a Martin Scorsese számára írt Taxisofőr (1976) forgatókönyvében is visszaköszönnek bizonyos motívumok a Zsebtolvaj-ból (vallomásos/naplószerű narráció, a főhős kívülálló szerepe és a társadalom felsőbbrendűként való szemlélése, küldetéstudat, etc.).
Gazdag motívumrendszere, összetett morális üzenete ellenére a film cselekménye szikár: a fiatal zsebtolvaj Michel (Martin LaSalle) bűnkarrierjét, bukását és bűnhődését, valamint a kegyelmi állapot elnyerését mutatja be. Michel meggyőződésből lop, kávéházban ülve fejti ki, hogy a felsőbbrendű embernek joga van ahhoz, hogy megszegje a törvényt, s maga is efféle kivételezett ember, akinek szabad a közönséges embereket megfosztani a pénztárcájuktól. Ez a "morálfilozófiai" alaphelyzet (és több más kisebb-nagyobb motívum) nagyban hasonlít Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-ére – Raszkolnyikovhoz hasonlóan a zsebtolvaj is kivételesnek érzi magát, aki kifordult erkölcsi logika alapján igyekszik megvalósítani privát szabadságát, miközben kivonul a társadalomból.
S hasonlóan Dosztojevszkij hőséhez, Michel életében is megjelenik egy tisztességes nő, aki reménykedik a férfi jó útra térésében. A Zsebtolvaj-ban Jeanne (Marika Green) a főhős anyjának szomszédja, aki Michel helyett az idős asszonnyal törődik, s akit végül egy másik férfi ejt teherbe – Michel a magára maradt lányt és gyermekét akarja már támogatni, de csak a börtönbe jutva ébred rá, hogy szerelmes a nőbe.
Milyen furcsa utat is kellett bejárnom, hogy eljussak hozzád
- hangzik a film utolsó mondata.
Az erős dosztojevszkiji hatásra forgató Bressont a Zsebtolvaj miatt is tartják a "legkeresztényibb" rendezőnek, a film a kegyelmi állapot elnyerésével ér véget. A bűnös, aki felsőbbrendűség-érzete és kifacsart szabadságigénye miatt magára maradt a világban, a bűnhődéssel, és az áldozathozatallal, a másik emberben nyeri el az üdvösséget. A börtön ezúttal nem a pokol, sokkal inkább a kegyelmi állapot helyszíne – s e tükörvalóságban nyer értelmet a (bressoni formanyelvre jellemző) modellszerű színészi jelenlét, a szenvtelen és merev játékmód, illetve a lopások szinte dokumentumfilmes realista ábrázolásmódja is. Mintha a néző egyenesen Isten szemével követné az eseményeket.
Persze, a zsebmetszés cselekményében és ábrázolásmódjában van valami művészien erotikus is – annak ellenére, hogy Bresson minden filmjében kerülte a szenvedélyek nyílt színi ábrázolását. Túl azon hogy Michel passzióból lop, merev maszkja mögött is eksztatikus állapotban, Bresson leginkább azt jósolta meg, hogy a modern fogyasztói kultúrában leginkább a szerzés és birtoklás, a mammon áll majd az emberi szenvedély középpontjában.