Sztálinba fagyott Budapest

Vágólapra másolva!

Körülbelül hét évig tartott. Úgy 1948-tól 1955-ig, de nem stílus, hanem „csak” alkotómódszer volt. A marxizmus-leninizmus jegyében született, ma sem sokan szeretik. Leánykori nevén szocialista realizmusnak – szocreál – hívták, amit a bölcs nép csak úgy emlegetetett, hogy sztálinbarokk.

Origo

Vágólapra másolva!

szocializmus sztálinbarokk építészet

Ikerházak, Újpest Városkapu Fotó: Szabó Gábor - Origo

Erős entrée, teljes a káosz. Jobbra plakát buzdít egy nagyon huszonegyedik századi kiállításra, balra viszont rohad az egész szocreál, azaz szocialista realizmus, közkeletűbb nevén sztálinbarokk. Ami egyébként az 1948-1955 közötti időszakot jelenti alkotómódszerileg. Sokan vitatják, de ebbe a miliőbe talán belefér egy Tanácsköztársaság-emlékmű is. Jó, hát lehet, hogy nem fér bele, de ott van.

Ikerházak közelebbről: Újpest Városkapu Fotó: Szabó Gábor - Origo

És ami a legrosszabb: az eltérő bioritmus. Klein bácsi (balra) például szundít egyet, Gizi néni (jobbra) csak félig álmos, a Kovács család (középen) viszont büszke, mert végre lecserélték a nyílászárókat. Egy emelettel lejjebb Kissék (jobbra) az igazi lúzerek, mert nekik nem jutott sem szovjet, sem magyar, sem francia erkély.

Kerepesi úti lakótelep Fotó: Marton Szilvia - Origo

Március van, de még nem gereblyézték össze a tavalyi avart. A rendszerváltással is így vagyunk mi itt: nem nől a fű, mer a avar nem engedi, a felelős lakó viszont nem hagyja focizni a gyerekeket, hogy ki ne tapossák a fűt. Csendben vannak, számítógépeznek. Értve vagyok? Értve vannak.

Egyik haverom... nem, mondjuk inkább így: ismerősöm itt volt gyerek, és maga sem értette, hogy ez miért volt jó neki, de azt mondta, hogy azért élvezte. A házban lakó cimbi mindenesetre megbízhatóan, mérnöki pontossággal tudott köpni a pajzsra, ami később jól jött neki a gyárban, ahol lézermérnök vagy mi lett végül. Kanadában.

Ez is a Kerepesi úti lakótelep Fotó: Marton Szilvia - Origo

Anyám, édesanyám, ne tessék haragudni, de magának nincsenek rendes arányai! Vagy a macska kicsi, vagy a térde nagy, vagy a gyereke apró. Antal. Aki egyébként én vagyok, Gróf Alsó- és Felsőpusztay Hősnök Adalbert, aki közvetlenül az után költözött ide magával a másfél szobába, hogy visszatért az internálótáborból.

II. kerületi önkormányzat Fotó: Polyak Attila - Origo

Ebben a kedélyes házban, a II. kerületi önkormányzat 1952-ben átadott épületében még télen is szabad volt kiülni a teraszra. A főbejárattól jobbra, a földszint és az első emelet egyharmadában valamikor a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) a helyiségei voltak – bármit is jelentsen: saját, belső lépcsővel.

Puskás Ferenc Stadion Fotó: Marton Szilvia - Origo

Manapság Puskás Ferenc Stadionnak nevezik, de 2002-ig csak Népstadion volt a neve. A megnyitása (1953. augusztus 20.) valóságos népünnepély volt, díszfelvonulás, zászlós parádé, sör-virsli, családi erőszak. A nyitottság jegyében elhívták Avery Brundage-t, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mert Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt.

A megnyitón 12 ezer tornász lépett fel, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán. Volt még néhány programpont, sokak számára az volt a legemlékezetesebb, hogy tízezer galambot eresztettek szabadon, de persze nem olyan értelemben. Majd megrendezték a Norvégia–Magyarország atlétikai viadal második versenynapját. Győztünk!

Gubacsi lakótelep Fotó: M.Schmidt János – Origo

Mondja, apuka, mit akar maga azzal az összetekert törülközővel? – kérdezte a fatörzsnél is vastagabb alkarú munkást a felesége, a lánya és az úttörő fia egyszerre. Apuka huncutul mosolygott, majd elővett egy szocialista beutalót, amelynek köszönhetően a család Harkányban tölthetett el egy hetet 1953-ban. Tibi, a rövidnadrágos fiú akkor határozta el, hogy űrhajós lesz. Nem lett.

Gubacsi lakótelep - már megint Fotó: M.Schmidt János – Origo

A szocialista őzgida mindenre képes. Ha kell, megemeli az anyját is, aki ezen csodálkozik, de jogosan. A történetből Felix Salten regényt írt, „Bambi. Eine Lebensgeschichte aus dem Walde" címmel, amit érző ember képtelen lefordítani magyarra. Fenyő László fordító sokat gondolkodott a dolgon, végül ennyiben maradt: Bambi.

Budapest, XIII. kerület, József Attila tér Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Enyhül az időjárás hőfoka, rendben, de azért mélyen átérezzük, mert van rá igény, hogy: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! - S rászórni szórva mindent, ami szép."

És ez nem csak úgy magunktól jutott eszünkbe, hanem mert előre láttuk ezt a fényképet: A költő szerint egyébként „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek...", de szerintünk nincsen igaza. Rügyeket nem láttunk ugyan, de meglehetősen tavasz van.

Miután az ön felesége, Elvtárs, annyira csúnya, hogy annál csak a bokája vastagabb, engedje meg, hogy feltűrjem az ingem ujját és átnyújtsam magának a szocialista Tortilla Emlékserleget (TE). Ha elfogyasztották, kérem, vegyen fel egy inget, mert még megfázik! Ami pedig a feleségét illeti, emlékeztetem, hogy a szocialista erkölccsel nem összeegyeztethető a monokli.

Budapesti Műszaki Egyetem Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Megkérjük a Gazdaság rovatot, most ne figyeljen ide, hogy leírhassuk ezt itt: az újságírás – szerintünk, bölcsészek szerint - eredendően amolyan bölcsészes dolog. Éppen ezért a műszaki egyetem épületének megalkotói a tetőablak burjánzó játékosságát lejjebb fegyelmezett ablakokkal és színvilággal kompenzálták. Sikeresen. Ha ugyanis egy bölcsész felpillant erre a homlokzatra, azonnali zokogógörcs lesz rajta úrrá.

Ez is a Budapesti Műszaki Egyetem Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Szocialista realizmus, ahogyan azt a szocialista építészet képzelte reálisan. Meglepő dolog, de sokak véleménye szerint ez is egy szép dolog. Nem az, ahogyan képzelte, hanem az, ahogyan megvalósította. A delirium tremens nevű állapothoz közel lévő egyetemisták gyakran rettegtek és rettegnek itt. Ez a szilás cetbe ojtott rozmár ugyanis megeszi azokat, akik nem készültek, de a gólyákat mindenképp!

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotó: Polyak Attila - Origo

Tanította Babits Mihály, lett belőle fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek egyik magyar úttörője. De Moholy-Nagy Lászlónak semmi köze nincsen a szocreálhoz, annál is inkább, mert 1946-ban – egy évvel Bartók után – őt is elvitte a leukémia. A Magyar Iparművészeti Egyetem 2006-ban vette fel a nevét.

Budapest, XI. ker. MOM művelődési ház Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Ha nagy általánosságban ilyen lett volna a sztálinbarokk, mint ez az épület, akkor most boldogok lennénk, de legfőképpen műveltek, annyira klassz ez a művelődési ház. A molinón szereplő Richard Bona basszusgitáros, énekes erről mit sem tud, mert egyrészt Kamerunban született, másrészt 1967-ben, amikor már mindenhol vége volt a szocreálnak, kivéve Észak-Koreát.

Íme a bizonyíték arra, hogy az LMBTQ mozgalom már a szocreál időkben szárba szökkent kies hazánkban. A képen egy buli látható. A zenéről a lírát pengető NDK-san férfias hölgy gondoskodik, a köpenyes urológus a Káma-szútrából mutat ábrákat a fiatal párnak. A sarlós férfinak is szépen kidolgozott a teste, de a kalapja kicsit idejét múlt, amire a barátja csak legyint. A mozgalom olyan új, hogy a zászlóra még nem kerültek föl a szivárvány színei. A háttérben lévő makkos gyárról inkább nem mondunk semmit.

Csepel, Kossuth Lajos utca Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha van valami szép a szocialista realizmusban (nincsen), akkor talán az, hogy megfér egymás mellett a szőnyeget félmeztelenül vivő élmunkás, a meztelenül zuhanyzó asszonyok, meg a népi tánc. A lakók hazafelé jövet ki tudnak nézni maguknak egy-egy motívumot: felmegyek, kitüntetnek. Esetleg felolvasnak nekem a Szabad Népből. Nem, szőnyegem már van, köszi.

Csepel, Jedlik Ányos Gimnázium Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ha vannak nagy sztorik, akkor ez az: a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium 1945 nyarán a szülők kezdeményezésére, a három csepeli párt – kisgazda, kommunista, szociáldemokrata - közös elhatározásából jött létre. A szervezésére, vezetésére a pannonhalmi Szent Benedek Rendet kérték fel. Így lett Csepel első középiskolája az ezeréves magyar iskola, a pannonhalmi Alma Mater utolsó hajtása.

Ezek meg itten csak táncikálnak.

Váci út, Ganz gyár Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ma menő irodaház, valamikor viszont a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár központi irodaépülete volt. A rendszerváltás előtti évtizedekben a mostani hirdetés felett néhány méterrel csinos vörös csillag figyelt a tetőn. Változnak az idők, ma már a bérleti díjat euróban adják meg a tulajdonosok. A hajó- és darugyártás egyébként 1866-ban indult útnak itt, és a Népszigeten.

Persze vannak okai az ilyen ábrázolásnak, de sokan vagyunk úgy vele, hogy csak nevetni tudunk az erő ilyen mértékű sugárzásától. Ha Arnold Alois Schwarzenegger nem Ausztriába, hanem ide születik, akkor most nem szimplán világsztár, hanem a világ ura lehetne. Nekünk így is, úgy is végünk van.

Sztálinbarokk

A magyar szocreál építészet legösszefogottabban az új, városrész méretű lakótelepek építésénél, új városok telepítésénél (Dunaújváros) bontakozott ki. Kialakulását az adott politikai-ideológiai elvárások mellett a megnövekedett társadalmi igények (lakáshelyzet, iparosítás, migráció) és a magyar építőipar szakmai, technológiai tradíciói, illetve kapacitása közti ellentétek is táplálták. Erősen archaizáló és eklektizáló irányzat volt. Az ebben a stílusban létrehozott épületeket a köznyelv gúnyosan "sztálinbarokk" jelzővel illeti.