A kelta tigris sokadik ugrása

Írországról, mint az Európai Unió éltanulójáról szuperlatívuszokban beszélnek. A közép-európai országok esetében mindenki Dublinra mutogat, ha gazdaságélénkítésről vagy az államháztartás kiegyensúlyozásáról van szó. A zöld szigeten a harmadik - most éppen ingatlan alapú - gazdasági fellendülési hullám közepén járnak. Utánanéztünk, minek köszönhetik az írek, hogy mostanra ilyen jól megy nekik.

Kevesen gondolták volna, hogy a kis, periférikus Írországra valaha a gazdaságélénkítés magasiskolájaként tekintenek majd. Az írek sok tekintetben hasonló helyzetből rajtoltak, mint a közép-európai kisállamok, amikor 1973-ban felvették őket az Európai Unióba. Az 1990-es évek végére azonban olyan fejlődésen mentek keresztül, amely kevés országnak sikerül.

Írország mint Nagy-Britannia szegény oldalkocsija került be az unióba, legalább annyira számított a maga idején periférikusnak, mint például Portugália. Az írek nagy része mezőgazdaságból élt, alig állt rendelkezésre infrastruktúra, a fiatal lakosságú országban igen magas volt a munkanélküliség, és igen alacsony szinten volt az urbanizáció: a legtöbb ember falvakban, kisvárosokban lakott.

A fellendülés a nyolcvanas évek közepén meghozott intézkedéssorozattal kezdődött. Írország a gazdaságélénkítés hagyományos módját választotta - elkezdték csökkenteni a munkát terhelő adókat, járulékokat, valamint a gazdasági tevékenységgel szerzett profit után fizetendő adókat. A személyi jövedelemadó 1985-ben még 37 százalékos volt, ezt folyamatos csökkentés mellett, 2001-re 19,3 százalékra mérsékelték. Sokkal drasztikusabb volt a nyereségadó lefaragása: míg a nyolcvanas évek közepéig az adókulcs ötven (!) százalékos volt, ezt 16 százalékra csökkentették.

Az alacsony adóterhek olcsóvá tették a munkaerőt - az ír bérek amúgy sem tartoztak Európa legmagasabbjai közé. Ugyanakkor az ország tudatosan elkezdte az olyan iparágak beáramlásának bátorítását, amelyektől komoly felfutást remélt. Elsősorban az informatikai, telekommunikációs cégek bejövetelét bátorították: a Macintosh, a Dell, az Intel, a Microsoft megtelepedését hatalmas adókedvezményekkel támogatták. Mivel Írországnak nem volt nehézipara, sem infrastruktúrája, az informatika és a szoftverfejlesztés jelentette az egyetlen kiutat az agrárállam-státusból.

Dublini utcakép

A kedvező intézkedések mellett Írország rendelkezett néhány olyan helyzeti előnnyel, amelyek megfelelő kihasználása nélkül senki sem érdeklődött volna a befektetési lehetőségek iránt. A legfontosabb a nyelv. Mivel az ország második hivatalos nyelve - és valójában mindenki anyanyelve - az angol, ezért az amerikai vállalatok sokkal nagyobb bizalommal voltak az ír befektetések iránt, illetve stratégiai szempontból fontosabb üzletágakat is telepítettek. Ugyanakkor az ország időzóna-eltérése csak négy óra az USA keleti partjához képest, így össze lehetett hangolni a tevékenységet az anyavállalatéval.

Az első nagy gazdasági fellendülési hullám az 1990-es években kezdődött, és 2001-ig tartott. A GDP 167 százalékkal növekedett 1985 és 2001 között, évente átéagos 10 százalékos növekedést produkálva. A munkanélküliség 1990-ben még 16 százalékos volt az igen fiatal lakosság körében, ezt napjainkra sikerült tartósan 4 százalék környékére szorítani.

Az írek azzal alkottak közgazdaságilag maradandót, hogy a növekvő bevételek ellenére, az állam egyre kisebb szerepet vállalt. Charlie McCreevy pénzügyminiszter a'90-es években végig az államháztartási hiány csökkentésén dolgozott. Célja elsősorban az volt, hogy csökkentse az állam újraelosztó szerepét, hogy minél több pénz maradjon az embereknél. Ugyanakkor a bevételeket a hiányzó infrastruktúra pótlására fordították, hogy a gazdasági fellendülés ne csak Dublint és környékét érintse, az útépítések és vasútépítések hatására ma vidéki városok is versengenek a fővárossal: Cork, Galway már önmagukban is jelentős gazdasági-turisztikai központok. Ugyanakkor számos megye van még, amelyet be kell kapcsolni az ország gazdasági vérkeringésébe.

A 2001. szeptember 11-i merényletek, a dotcom-lufi kidurranása természetesen az ír gazdaságot is visszavetette, a GDP növekedés négy százalék körülire csökkent. Mivel az ország ipara leginkább az informatikára épül, igencsak megérezték a recessziót. A multinacionális cégek azonban nem vesztették el az ország iránti bizalmukat, és folytatták a beruházásokat. Ugyanakkor a '90-es évek oktatási programjának köszönhetően, a fiatal munkaerő sokkal magasabb minőségű, mint bárhol másutt Európában, ezért nagyobb értéket hordozó ágazatokat is lehet telepíteni az országba. A kelta tigris tehát másodszor is nagyot ugrott.