Kedden már tőkeinjekcióval lépett közbe a kínai jegybank a hétfői nagy tőzsdei zuhanás után, amely megrázta a világ pénzügyi piacait. A befektetők továbbra is attól félnek, hogy mi lesz, ha a kínai gazdaság lassulása az eddigieknél is nagyobb problémákat okoz a világgazdaságban. Mindazonáltal felmerül a kérdés, hogy tudjuk-e egyáltalán, pontosan hogyan is áll a kínai növekedés.
Hogy mennyire lehet támaszkodni a közölt GDP-mutatókra, azt nemrégiben a londoni World Economics kutatói mutatták be, akik 154 államot rangsoroltak aszerint, hogy mennyire megbízhatók az adataik – írja a Bloomberg.
„Pontos és megbízható adat nélkül könnyebb rossz döntéseket hozni, ezek pedig komoly következményekkel járhatnak” – hangsúlyozta Ed Jones, a cég vezetője. Sok megfigyelő látja a hivatalos adatokat, és
kérdés nélkül el is fogadja azokat,
hiszen azok „a kormányoktól származnak” – hívja fel a figyelmet a veszélyre Jones.
A World Economics múlt hónapban kiadott Data Quality Indexe mögött az az elképzelés áll, hogy bemutassa, az egyes országokban milyen eltérések vannak a GDP-számok jelentései mögött, miközben az elemzők rendre összevetik azokat.
Az index öt kritérium alapján rangsorol:
A vizsgált országok mindezek alapján maximum 100 pontot kaphattak, és így rangsorolták őket. (A tavalyi felmérésben még nem szerepel, de 2016-os kutatásban két további kritérium is szerepel majd, jelesül a kormány és a pénzügyi szektor mérete.)
Talán nem meglepő, hogy
a szegény országok szerepeltek a leggyengébben.
Ráadásul vannak igencsak extrém esetek is. A fejlődő gazdaságok ugyanis sokszor fix, nem frissített benchmark éveket számítanak bázisként, aminek következtében pontatlanul mérik fel a változásokat. Hogy ez mekkora hatással bír, azt jól mutatja, hogy amikor Nigéria 2014-ben frissítette a saját bázisát, akkor
a gazdaság 2013-as mérete 89 százalékkal ugrott meg.
A bázisév folyamatos frissítése egyébként azért kiemelt fontosságú, mert így lehet beépíteni az árak változását a gazdasági teljesítménybe. Különösen olyan területeken bír ez nagy jelentőséggel, mint az internet vagy a mobiltelefonok.
A fejlett gazdaságok többségében a bázisévet rendszeresen frissítik, így ott jobb kontrasztot lehet megrajzolni az egy főre jutó GDP-vel. Mindent összevetve
Svájc érte el az első helyet a listán
97,2 ponttal, míg az ezüstérmes az Egyesült Államok lett 94,8 ponttal. A harmadik helyre Norvégia futott be 93,2-vel. A legrosszabb hármast Mali (18,4 pont), Szudán (18,2) és Haiti adta (11,8).
Magyarország a 37. helyet érte a rangsorban, 72,8 ponttal.
Ha megnézzük a részletes magyar adatokat, az látszik, hogy míg a bázisév és a módszertan területén megkaptuk a maximális pontszámot, a további kritériumokon még bőven van mit javítani. Az informális gazdaságban ugyanis csak 60, míg az egy főre jutó GDP és a korrupció tekintetében mindössze 50 és 54 pontot értünk el.
Ázsiában Hongkong és Szingapúr tudott bekerülni a legjobb 10-be, míg Mianmar statisztikái a legkevésbé megbízhatóak a térségben, és így csupán a 142. helyet érte el.
Külön izgalmas, hogy mi a helyzet egyrészt Kínában, melynek növekedése napjaink egyik legfontosabb témája, és Indiában, amelyre egyre többen új globális növekedési motorként tekintenek. Noha mindkét országban eddig is voltak aggodalmak a mutatók pontosságával kapcsolatban,
a World Economics Indiát az 53., Kínát pedig a 63. helyre rangsorolta.
Kína egyébként a legjobb pontszámot (80) az informális gazdaságra kapta, míg a módszertannál 70, a bázisévnél 60, a korrupciónál 36 pontot kapott. A legrosszabb eredményt az egy főre jutó GDP tekintetében érte el a világ második gazdasága, ezen a téren mindössze 30 pontot szerzett. Indiában szintén a korrupció és az egy főre jutó GDP jelenti a legnagyobb problémát. Míg az előbbi 38, addig az utóbbi csupán 10 pontot jelentett az országnak.