Hajókatasztrófák, amelyek valódi tragédiák előidézői voltak
![Zátonyra futott olajszállító Mauritiusnál](https://cdn.origo.hu/2023/12/0YXu2okdl8Wg4h_0tgdYLA3xzbZtg9HpBT2gvdKl68s/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2E2NGUxNzRkMjhkZjRkOTRhY2I1MWQ2MjdjYTY3MTEy.webp)
Az olasz Costa Concordia hajó 2012. január 13-án a hajótársaság által jóváhagyott eljárás, a „sail-by salute" során
8 kilométerrel eltért a kijelölt útvonaltól, annak érdekében, hogy így a toszkánai Isola del Giglio szigethez minél közelebb haladhasson.
Egy évvel korábban ezt a manővert a kapitány már többször is sikeresen végrehajtotta, így bízva önmagában és ismerve a terepet, látásból navigált, kikapcsolva a hajó számítógépes navigációs rendszeréhez tartozó riasztórendszert.
A hajó bal oldala azonban helyi idő szerint 21:42-kor zátonyra futott.
A nagy csattanást a személyzet egyik tagja elektromos hibának nevezte. Fél órával később, 22:12-kor a mentőmellényben, a fedélzeten pánikoló utasokkal közölték, hogy a hibát elhárították, mindenki nyugodtan visszatérhet a kabinjába.
Az aznap a hajóra szállt utasok számára még nem tartották meg a biztonsági gyakorlatot,
így ők nem tudták pontosan mi is a teendőjük vészhelyzet esetén. A kikötői hatóságok a balesetről egy órával az ütközést követően értesültek. A kapitány a mai napig tisztázatlan oknál fogva késlekedett a hajó elhagyására vonatkozó parancs kiadásával, erre csak 22:50-kor került sor, így a mentés elkapkodva, szervezetlenül zajlott. Sokan ragadtak a hajó fedélzetén, amikor a mentőcsónakok már megteltek. A hajó dőlésszöge miatt pedig három mentőcsónakot nem is tudtak a vízre bocsátani.
A kapitány – aki valószínűleg pánikba esett – az elsők között hagyta el Costa Concordiát.
Később úgy nyilatkozott, hogy megcsúszott és pont beleesett egy mentőcsónakba, viszont a parti őrség parancsára sem volt hajlandó segítséget nyújtani a mentésben. Sok túlélőt helikopterrel mentettek ki a süllyedő hajóról.
Másnap mentőbúvárok segítségével megkezdődött az esetleges túlélők felkutatása. A balesetnek a szerencsés véletlenek összejátszása eredményeképpen "csak" 32 halálos áldozata lett, ugyanis
a hajó megakadt egy víz alatti sziklában, ami megakadályozta, hogy teljesen elsüllyedjen.
A baleset technikai vizsgálata rámutatott a legénység által követett eljárási hiányosságokra, a hajót idő előtt elhagyó és a segítségnyújtást visszautasító
kapitányt emberölés vádjával 16 év börtönre ítélték.
A Costa Concordia esete világított rá, hogy a SOLAS egyezmény felülvizsgáltra szorul. 2020. január 1-ével új szabályozások léptek életbe, mint például a hajó evakuálásának pontos megtervezése, és a mentőcsónak karbantartására vonatkozó előírások változása. A legfontosabb szabály azonban, hogy a hajókra felszálló összes utasnak még a kikötő elhagyása előtt a biztonsági előírások értelmében mentőcsónak-gyakorlaton kell részt vennie.
Az MV Sewol egy Incshon város és Csedzsu-sziget között közlekedő dél-koreai komp volt.
A hajó 2014. április 16-án borult fel és süllyedt el, 304 többségében középiskolás diák halálát okozva.
A Koreai Köztársaságban az eset akkora felháborodást váltott ki, amely az ország akkori elnökének bukásához vezetett.
A balesetet közvetlenül megelőzően robotpilótáról kézi navigációra tértek át, és a harmadtiszt az útirány megváltoztatása mellett döntött.
Miután a tiszt észlelte, hogy a Sewol erősen a jobb oldal felé dől, utasította a kormányost, hogy fordítsa el a kormánykereket balra. Tiszttársa azonban jelezte, hogy a kerék nem működik megfelelően, és a dőlés ellenzésére az ellenkező irányba rántotta azt. Ekkor a hajó bal oldalára megbillent a víz felé, a rakomány az oldalára zuhant, ennek következtében pedig a hajó elveszítette minden erejét, és a víz a rakodóhely oldalsó ajtaján és a hajó hátsó részén lévő bejáraton keresztül a hajóba áramlott. A Sewol motorjai leálltak, és oldalra kezdett sodródni.
Az első segélyhívást a hajóról a parti őrség hatósága felé egy középiskolás diák adta le.
A hatóság erre azt mondta a kapitánynak, hogy utasítsák az utasokat a mentőmellények felvételére, aki erre válaszul azt közölte, hogy nem működik a kommunikációs rendszer. A parti őrség erről értesülvén azt tanácsolta, hogy a hajó legénysége személyesen kérje az utasokat a hajó elhagyására.
Az utasoknak mégis azt mondták, hogy menjenek vissza a kabinjaikba.
Ez végzetes hibának bizonyult, ugyanis a parancsnak engedelmeskedő diákok a hajóval együtt süllyedtek el. A kapitány hajó elhagyására kiadott későbbi utasítását a hajó belsejében tartózkodók nem hallották meg. A kapitány és a legénység pedig őket hátrahagyva menekült el a süllyedő hajóról. Az MV Sewol 2 óra 30 perc alatt került a hullámsírba.
A mentési folyamat totális kudarc volt, a vízbe ugrott túlélőket helyi halászhajók mentették meg. A baleset vizsgálatai kimutatták, hogy a szerencsétlenség fő okai között voltak a kormányzási hibák és nem a tökéletesen rögzített rakományok kiszabadulása is. A kapitány és a tisztek egy része ellen eljárás indult gondatlanság és emberölés vádjával.
A Mauritiusnál történt balesettel zárul cikkünk, kérjük, lapozzon!