A visszairányú csatorna hiányára egy másik példa a CD, ahol a vett hibás betűsorozat esetén nem kérhetek ismételt küldést. Itt ráadásul a hibázás mechanizmusa kellemetlen, mert a hibák csomókban fordulnak elő. Bor Zsolt előadásából is tudhatjuk, hogy a CD-lemezen a digitális információt a spirálpályák mentén elhelyezkedő negyedhullámhossz mélységű gödröcskék hossza és a gödröcskék távolsága tartalmazza. Ha a CD a winchesterhez hasonlóan az olvasó optikával és mechanikával együtt egy zárt dobozban lenne, akkor gyakorlatilag nem fordulna elő hiba, viszont ekkor éppen a CD fő előnyei tűnnének el. A lemez felületének esetleges sérülésekor vagy a lencse szennyeződésekor azonban egész karaktersorozatok sérülnek meg, ezek a csomós hibák. A csomós hibák ellen védekezik az átfűzési (interleaving) technika. Az üzeneteket (hangmintákat) egy 24x24-es táblázatba írjuk, és minden sort és minden oszlopot 4 paritásellenőrző karakterrel kódoljuk.
Animáció: CD-re írandó szöveg, soronkénti kódolás
Az így kapott 28x28-as táblázatot oszlopfolytonosan tároljuk a lemezen.
Animáció Oszloponkénti kódolás, rögzítés a CD-n
Animáció Hibázás CD-n
Animáció Törléses hiba CD-n
Természetszerűen vetődik fel egy hibajavító kódolás minőségének a kérdése. Jellegzetesen egy kódot két számmal jellemzünk, az egyik a kihasználtság, az üzenethossznak és a kódszóhossznak az aránya, a másik a hibavalószínűség, vagyis annak a valószínűsége, hogy a dekódolt üzenet nem egyezik az eredeti üzenettel. A csatornakódolásnak az az alapproblémája, hogy milyen kihasználtságot érhetünk el, ha ambiciózusan a hibavalószínűséget kis értékre akarjuk leszorítani.