Horváth Attila

Lopakodó járvány - A nemi érintkezéssel terjedő fertőző betegségek

Hegyes függöly (condyloma accuminatum, kakastarély)

Napjainkban Európában ez a leggyakoribb STD fertőzés. Hazánkban is tízezres nagyságrendben fordulhat elő. A kórokozó a HPV 6, 11, ritkábban 16, 18 papovavírus.

A fiatal felnőttkor betegsége, 19-22 év között a leggyakoribb. A genitális HPV-fertőzések száma a szórványos statisztikai felmérések alapján is fokozatosan emelkedik a fejlett országokban.

Az inkubációs idő 3 hét, de több hónap is lehet. Gyakori, hogy a genitális HPV-fertőzés egyéb STD fertőzésekkel együtt jelentkezik. A nemi szervek nyálkahártyáján egymással összefolyó, gyorsan növő, nagyon tagolt felszínű növedékek képződnek. A tagolt, hasadozott tumorfelszín lebenyei között baktériumok szaporodnak el, s a felszínre bűzös, gennyes váladék ürül.

A méhnyak és méhnyak-csatorna fertőződése komoly jelentőséggel bír. A magas rizikójú törzsek krónikus fertőzése méhnyakkarcinóma kialakulásához vezethet.

Szifilisz (vérbaj, morbus schaudin, luesz)

Kórokozója a 8-24 csavarulatos dugóhúzó alakú baktérium, a Treponema pallidum. Számára az optimális hőmérséklet a 30 °C, ez a kültakaró, a bőr hőmérséklete. Így érthető, hogy a betegség korai stádiumaiban elsősorban bőrtüneteket okoz. Kiszáradásra, a hőviszonyok változására és kémiai anyagokra igen érzékeny. Toxint nem termel, így a szervezet nem tudja hatékonyan mozgósítani védekező reakcióit. A klinikai tünetekben a kórokozó mindig jelen van. Ezeket a tüneteket vagy a kórokozó száma, vagy a T. pallidum kiváltotta szöveti reakció okozza.

7. ábra

A fertőzést követően a piciny nyálkahártya-sérülésen keresztül bejutó kórokozó kezdetben különösebb ellenállásra nem talál, csak helyi reakciót vált ki. A behatolás helyén (nemiszervek, száj, végbél) kialakul az elsődleges, kemény fekély (ulcus durum, primer affectio), amely fájdalmatlan. Ezt a környéki nyirokcsomó fájdalmatlan duzzanata kíséri. A beteg ekkor már fertőzőképes, de a duzzanat spontán visszafejlődik.

Az újabb tünetmentes szak után jelennek meg a bőrfelszínen és a nyálkahártyákon a második szak sokszínű, de szakember számára jól felismerhető tünetei. E tünetek a halvány rózsaszínű foltok, a bőrből kiemelkedő 1-2 mm átmérőjű ún. papulák, pigmentelváltozások, apró elemű foltos hajhullás, növedékek a nyálkahártyákon. Ekkor a vérben már megjelennek azok az ellenanyagok, amelyek a kórisme fennálltát bizonyítják. A beteg ilyenkor fertőzőképes.